Ízek

A legzöldebb tea jobb, mint egy tudatmódosító

Szerző: Rozsomák
2018/10/29   |   18:55

Kínából került a tea Japánba, a VIII. században.

Kezdetben főképp orvosságnak számított, és bár ez a szerepköre mindig is megmaradt, hiszen a tea a hosszú élet titka, később, a buddhizmus mind szélesebb körű elterjedésével mégis „élvezeti” cikké vált.

Hogy mit is élveztek abban a teában, amit a legtöbben még lenyelni sem tudnának? Egyáltalán, milyen teáról is van szó? Hát arról a bizonyos, jellegzetes zöldteáról, melynek elkészítési módját a Kínában kiokosított zen szerzetes-filozopter, Eiszai honosította meg a felkelő nap országában.

A zen mesterek nagy teások voltak. Japánul a teázást úgy hívták: Csa-no-ju, ami egészen pontosan a buddhista teaáldozatot jelentette. Ebből az áldozati aktusból nőtt ki a teaszertartás. Innen tehát a szakralitás.

A teaház

A XVI. század leghíresebb teamestere, Sen No Rikju tökéletesítette és rögzítette a teaceremónia részleteit. Mi lehetne más a szertartás helye, mint a teaház, japánul szukija. A teaház olyan, mint az oltár. 

A kert közepén áll, tipegő kövekből kirakott ösvény, a radzsi köti össze a lakóépülettel. A szakrális tér mégsem a teaház falain belül, hanem a kert kapujában kezdődik. A mindennapi élet gondjaiból ki, az elmélyült, koncentrált tudatállapotba be. Az a pár lépés pedig a ráhangolódás.

Ott állunk tehát a teapavilon ajtajában. Rikjú tanítása szerint a szukija olyan, mint az emberi test, a lélek törékeny, átmeneti menedékháza. Egyébként meg szellős, nyitott kis épület, mérete pontosan 4 és fél tatami (1 tatami kb. 90 x 1,80 cm), melynek minden egyes elemét, gerendát, bambuszt, gyékényt, tetőszalmát és zsindelyt elképesztő odafigyeléssel válogatnak ki, és jóformán alig munkálnak meg.

A teaház azonban csak látszólag szegényes, valódi értéke, az anyagok csúcsminősége szinte láthatatlan. Egyébként a teaházat építő ácsokat rendkívül busásan fizették, a szukija barkácsolása egyszerre jelentett rangot és biztos megélhetést. A teaház három részből áll: az első a macsija, itt várakoznak a vendégek, míg fel nem hangzik a szertartásra hívó jel.

A következő a midzsuja, mely a tea előkészítéséhez és a víz forralásához szükséges eszközök „lakhelye”. A legbelső rész, a lélek temploma, a teázó.

A ceremónia

A teaszertartásra nem csak úgy beesnek a vendégek. A meghívás nélkülözhetetlen eleme a történetnek. A vendéglátó megdumálja a teamájsztróval, hogy kiket szeretne vendégül látni. Ez legalább öt, maximum hét fő lehet.

A kertnek, a teaházhoz vezető útnak mind-mind szimbolikus jelentése van, melynek ugyanakkor szerves része a szépérzék kielégítése. A delikvensek érkeznek szép sorban, majd a macsijában várakoznak, ahol lehetőségük van elgondolkodni a létezés mulandóságán és hiábavalóságán.

A szertartás kezdetét a teamester jelzi. A meghívottak nesztelen léptekkel, mélyen meghajolva mennek be a teázóba. A mély meghajlást egyébként a teaház alacsony ajtaja is megköveteli, aki nem így tesz, az kap egy taslit a fejére. A vendégek az ikebana előtt is végeznek egy kis törzshajlítást.

A különleges gonddal összeválogatott, artisztikus elrendezésű virágcsokor a buddhista templomi szertartásból került át a teaházba. Tulajdonképpen „ő” a házigazda, a hely szelleme.

Csendes szemlélődés következik, melynek tárgya a tokonomában elhelyezett kakemono. A tokonoma falba applikált bemélyedés, a kakemono pedig az ebben elhelyezett zen kalligráfia vagy tájkép.

A tea előtt könnyű süteményt kínálnak a vendégeknek, majd a teamester bambuszseprűvel (mat-csa) a csészébe söpri a megfelelő mennyiségű teaport, és bambusz merőkanállal forró vizet mer rá. Ezt a seprűvel fölkeveri, és máris készen áll a teasűrítmény. Ebből a masszából önt vendégei csészéjébe, majd erre csurrant még forró vizet.

A japánok semmivel sem ízesítik a teájukat. Három lassú kortyot ír elő a szabály, csak semmi heves mozdulat, meggondolatlan hörpintés. Több csésze teát is el lehet fogyasztani egymás után, a mennyiség nem számít.

Miután már nem isznak több teát, a vendégek csöndes társalgásba merülnek, aminek témája általában a teaház körül forog.

A ceremónia a teamester által megadott jelre befejezik. A vendégek elbúcsúznak a házigazdától, majd zajtalan léptekkel visszatipegnek a hétköznapi gondokkal zsúfolt zajos magányba.

Legolvasottabb
Gazdag aromája van a 2000 éves bornak
Vizsgálják, hogy milyen összetevői vannak az italnak.... Tovább »
Kiderült, hogy nem egészségesek a fekete kaják
A szokatlan szín felkelti a fogyasztók érdeklődését.... Tovább »
Komlót termesztenek párizsi házfalakon
A házfalak megművelését önkéntes komlófarmerekre bízzák.... Tovább »
Húsz éve nem volt ilyen szüret Németországban
A legtöbbet rizlingből szüreteltek.... Tovább »
Legolvasottabb
Gazdag aromája van a 2000 éves bornak
Vizsgálják, hogy milyen összetevői vannak az italnak.... Tovább »
Kiderült, hogy nem egészségesek a fekete kaják
A szokatlan szín felkelti a fogyasztók érdeklődését.... Tovább »
Komlót termesztenek párizsi házfalakon
A házfalak megművelését önkéntes komlófarmerekre bízzák.... Tovább »
Húsz éve nem volt ilyen szüret Németországban
A legtöbbet rizlingből szüreteltek.... Tovább »
Olvasósarok