Borok

Wachau minden borrajongó álma

Szerző: Rozsomák
2019/11/16   |   18:24

Egy tucat wachaui rizlinget volt szerencsém kóstolni a közelmúltban. Ismerkedjünk meg a fajtával közelebbről.

A Rajna melléke, Elzász, illetve Wachau a terroirja. Megjegyzem, Márai szerint egy időben ez volt a legnemesebb magyar fehérbor, csak a somlói ért a nyomába.

A szőlő az érzékenyebb lelkialkatúak közé tartozik, jól bírja a fagyot és a szárazságot, de rothadásra és kocsánybénulásra erősen hajlamos. Késői érésű, botrytizált állapotban fantasztikus aszúszerű bort produkál.

Fajtajellege leginkább ásványokban gazdag talajon bontakozik ki. Olyankor illatos, fehér virágok, kövek, citrusok és mézes illatok tolonganak a pohárban.

A wachaui borvidék Melk városától Kremsig húzódik. A Duna bal partján, az öt-hatszáz méter magas dombok déli, folyóra néző teraszain teremnek a legjobb borok. A teraszokat állítólag a 13. század közepe felé kezdték kialakítani.

Az évszázadok során a világ egyik legszebb kultúrtája jött itt létre. Nem véletlen, hogy 2000-ben a világörökség részévé avatták. A térség fő fajtája tulajdonképpen a zöld veltelini (Grüner Veltliner), mégis a rajnai rizlingnek van nagyobb presztízse.

A rajnait általában a dombok csúcsaira és a legmeredekebb, csak kézzel megművelhető területekre ültetik, ahol gránit és gneisz alapú a talaj, száraz nyarakon pedig öntözni kell a szőlőt. A borvidék szíve Dürnstein, illuzórikus szépségű táj kastélyromokkal és szőlőültetvényekkel. Dűlők tekintetében, melyeket itt Riednek hívnak, Wachau Burgundiával vetekszik: 900 különböző, finom árnyalatokat rejtő parcella tagolja.

Vinea Wachau Nobilis Districtus

Az osztrákok közösségi összefogásban messze előttünk járnak. Ahogy anno a glykol botrány után talpra álltak, az maga a csoda. Ha mi a száraz tokaji furminttal ott tartanánk, ahol ők momentán a rizlinggel, most valószínűleg sokkal, de sokkal jobban éreznénk magunkat. Az a négy wachaui borász  furcsamód nem veszett össze azon, hogyan értékeljék a különböző dűlőket. Hihetetlen, de képesek voltak együtt gondolkodni.

Hárman közülük ma is Wachau Szepsy Istvánjai: Franz Prager, Franz Hirtzberger és Josef Jamek. A negyedik, bizonyos Wilhelm Schwengler nem bírta az iramot, időközben kimaradt az élvonalból. Így is harmincháromra nőtt azon borászok száma, akik 1983-ban saját eredetvédelmet és minőségi szabályozást dolgoztak ki, amit Vinea Wachau Nobilis Districtus néven törvénybe is iktattak. Ma kétszáznál több tagot számlál az egyesület.

Az alapszabályok nagyjából ugyanazok, mint minden normális, eredetvédettséget élvező borvidéken, vagyis csak a borvidéken termelt szőlőből készülhet bor, amit kizárólag ott lehet palackozni, és nem használhatnak adalékanyagokat (miért is tennék?), a bor érlelésére csak ászokhordókat és acéltartályokat vehetnek igénybe, és a többi. Ilyen egyszerű.

A borokat az alkohol- és a cukortartalom függvényében három kategóriába sorolják. Másképp mondom: a különböző kategóriákhoz más-más időpontban, más-más érettségi fokon szüretelik a szőlőt.

  • A Steinfeder korai fogyasztásra szánt, legfeljebb 10, 7% alkoholtartalmú könnyű itóka.
  • A Federspiel érettebb szőlőből készül, legfeljebb 11, 9% alkoholtartalmúnak kell lennie. A csúcskategória a smaragdzöld gyíkokról kapta a nevét.
  • A Smaragd nagy testű, hosszan érlelhető, 13-14% alkoholtartalmú, az esetek többségében valóban nagy bor.

A rajnai rizling esetében a hívó szó az érlelhetőség. A fanok azt mondják, ötéves koruk előtt nem érdemes kinyitni a rajnais palackokat, onnantól azonban akár tizenöt évig is talpon vannak.

A borok izgalmasak, tele vannak energiával, zamattal, elképesztő sav-cukor relációval, ásványokkal, virágokkal, zöld fűszerekkel. Az ánizs és a menta rendszeresen visszaköszön.

A 2018-as borok vadságukban is vonzók, számomra Hirztberger Smaragdja emelkedik ki. A 2017-esek valamivel szelídebbek, kifinomultabbak, F. X. Pichler valóban rászolgált a hírnévre.

Érdemes rákattintani ennek a két pincészetnek a honlapjára, a minőség és az igényesség láthatóan nem korlátozódik a palackok tartalmára. Pichlerből egyébként kettő is van, F. X. (Franz Xaver) a nagyobb, pontosabban a legnagyobb. Pincészetük 1840 óta működik, Franz Xaver 1971-ben vette át a pincekulcsot. Területeik Dürnstein és Rothenhof között 16 hektárt tesznek ki.

Pichlerék legérdekesebb vonása az artisztikus-filozofikus hozzáállás mellett a hozamkorlátozásról vallott nézetük. F. X. Pichler saját bevallása szerint nem foglalkozik a tőketerhelés kérdésével. Számára az érettség foka és a tőkeszelektálás nagyobb jelentőséggel bír. Fürtönként dönti el, melyik milyen kategóriájú borba kerül. A Loibner Oberhauser Smaragd a maga kategóriájában csak az első lépcsőfok a csillagokig vezető úton. Mineralitása és gyümölcsössége, zamatgazdagsága nyikhaj kétéves kora ellenére is tiszteletet ébreszt.

A wachaui hierarchiában Franz Hirtzbergert tartják a második legjobbnak. Hirtzbergerék mindössze 9 hektáron működnek a Spitz nevű városka 13. századból származó mesebeli udvarházában. Legjobb dűlőik közvetlenül a ház mögött kapaszkodnak föl a dombra.

Smaragdjuk (Spitzer Setzberg) még harap, sav-cukor egyensúlya azonban vonzó. Illata és íze már most is trópusi gyümölcsök és bazalt keveréke határozott sós-minerális utóízzel. Itt az ideje, hogy nekilássunk egy wachaui bortúra megszervezésének.

Olvasósarok