A hét bora

Egy elfelejtett borvidék széles mosolya

Losonci Bálint (profilból Szecskő Tamás) (fotó: Bortársaság)
Szerző: Kling József
2017/02/09   |   14:00

A Mátraalja ma már sokkal többről szól, mint az öreg néne őzikéjéről. Mégis elfelejtett, félreértett borvidék. Gyöngyöspatáról nem a borára, hanem megoldatlan társadalmi problémákra asszociálunk, de Gyöngyöstarján és Szücsi sincs sokkal jobb helyzetben.

Pedig a Mátrában egy nagy borvidék minden komoly paramétere megtalálható. 

Nem győzöm hangsúlyozni, gazdag talajának közös nevezője a vulkáni, andezites alap, amit hol meszes, hol márgás, hol meg löszös, riolittufás barna erdő- vagy fekete nyiroktalaj borít. Ökopotenciálját eddig nem ismerték fel sem külföldi befektetők, sem a helyi nagyüzemek.

Ez a mázlija annak a néhány harmincas éveit taposó tehetséges fiatalembernek, akik még messze nincsenek annyian, mint a kerekasztal lovagjai, de már tudatosan és okosan hozzák felszínre a terroir rejtett értékeit.

Németh Attila Gábor volt az első fecske, aztán jött Szecskő Tamás és Karner Gábor, Losonci Bálint, Ludányi Balázs, Benedek Péter, Kerekes Tamás.

A borvidék meghatározó arca Losonci Bálint, akit régről ismerek, együtt borszakíróskodtunk anno a Borbarát magazinnál. Irigylem Bálintot, amiért sikerült valóra váltania az álmait. Bort készít. De milyet! Már sok évjáratát kóstoltam, sok borát, még sosem okozott csalódást.

Erre a gyöngyszemre most akadtam. Szerelem első kortyra. Pedig a pinot noir nehéz műfaj. Az etalon és őshaza ugyebár Burgundia. Máshol nem lehet, nem is érdemes. Mivel a léc magas, mindenki arra törekszik, hogy nagy bort készítsen belőle. Ezért könnyű elvérezni ezen a pályán. De lehet kis bort is készíteni pinot-ból, erről mintha megfeledkeznének. Íme, egyik legszebb példánya.

Burgundi pohárból iszom, de nem azért, mert a nagy könyv szerint ebből kell abszolválni egy pinot noirt. Kipróbáltam, bordeaux-i pohárban nem volt ennyire szofisztikált az illata. Bármilyen könnyű szerkezetű is ez a pinot, van szélessége, és egymás mellett sokkal jobban érvényesülnek piros gyümölcsei (meggy, eper, málna, csipkebogyó) és lila virágai (ibolya, orgona), mint egymáson.

Ez a bor egy elfelejtett borvidék kiáltása. Vagy inkább széles mosolya?

Ízbe átjön minden az illatból, savai cserfesek, de tanninjai szinte nincsenek, így egyszerre vibrálóan üdítő, ugyanakkor kedvesen lágy. Némi ásványosság is átüt a szöveten, az utóízben tapintható. Alkoholja pont elég, a régi nagy klasszikus 12, 5 %, ettől is olyan jó inni, hamar kiürül a palack. Nincs utána fejfájás, csak tiszta, békés szemlélődés. 

Legolvasottabb
Átadták az Év Pincészete 2019 díjat
Kizárólag classic és prémium száraz borokat készít széles palettán.... Tovább »
Boldog ország, ahol ez a hétköznapok bora
Ezeknek a boroknak lelkük van.... Tovább »
Legolvasottabb
Átadták az Év Pincészete 2019 díjat
Kizárólag classic és prémium száraz borokat készít széles palettán.... Tovább »
Boldog ország, ahol ez a hétköznapok bora
Ezeknek a boroknak lelkük van.... Tovább »
Olvasósarok