Bár idén egészen júniusig eltartott az április, azért csak elérkezett az eperszezon.

Végre lehet kapni napsütötte, édes-aromás epreket, amiket ugyan Hamvas Béla szerint kizárólag házi tejföllel szabad fogyasztani, különben az ember elkárhozik, csakhogy attól tartok, a nagy magyar gondolkodó a szocialista tervgazdaság áldásos működése miatt nem ismerhette a mascarponét, pláne a bűnös nyugatot idéző Philadelphia sajtkrémet.

Én a jófajta, érett epret egyébként leginkább önmagában preferálom, de a férjem most annyit hozott belőle, hogy képtelenek voltunk mind megenni. Mivel ez a gyümölcs az állás során nagyon hamar veszít az élvezeti értékéből, nem akartam másnapra hagyni a maradékot, inkább gyorsan összedobtam egy könnyű, piskótaalapú epres sajttortát.

Mióta újra kétszemélyes háztartás lettünk – leszámítva a négylábúakat, akik többet ugráltatnak minket, mint három kisgyerek –, minden edényből beszereztünk egy miniverziót. Ez a sajttorta 17 centis formában készült, és a szokásos vajas kekszmorzsa helyett, kalóriaspórolásból, kéttojásos piskóta került az aljára. Lehet, hogy a fele is elég lett volna, de nem vitt rá a lélek, hogy egy tojásból készítsem.

Hozzávalók a 17 cm-es tortaformához:

Piskóta:

• 2 egész tojás
• 2 ek. nádcukor
• 2 ek. liszt

Krém:

• 200 g Philadelphia
• 50 g porcukor (én a nádcukrot szoktam mákdarálón porítani)
• 3 ek. keményre vert tejszínhab

Gyümölcsréteg:

• 35 dkg eper
• csurranásnyi méz
• 200 ml szörp vagy gyömölcslé vagy limonádé
• 1 kávéskanál agaragar

A forma aljára sütőpapírt tettem, az oldalát kivajaztam. Elkészítettem a piskótát a szokásos módon, kezdők kedvéért: robotgéppel előbb a tojásfehérjéből vertem kemény habot, majd a tojássárgáját kevertem össze a 2 evőkanál cukorral. A sárgájába óvatosan beleforgattam a fehérjehabot, majd rászitáltam a két evőkanálnyi lisztet, és megint csak óvatosan, összekevertem. 170 fokos sütőben sült fél óráig.

A 200 gramm Philadelphiát (létezik ilyen méretű kiszerelés, de nem könnyű kifogni) összekevertem a ledarált nádcukorral és a 3 jókora evőkanálnyi, felvert tejszínhabbal.

A piskótát hagytam a tepsiben kihűlni, majd szépen elsimítottam rajta a sajtkrémet. Villával összetörtem 25 dkg epret, és rácsorgattam egy kis mézet. Aztán feltettem 2 dl bodzalevet (múlt héten készült, hiszen bodzaszezon is van) a tűzhelyre, beleszórtam egy kávéskanálnyi agaragar port, és felforraltam.

Az agaragar úgy hangzik, mint valami mágikus ráolvasás, a száraz tény viszont az, hogy ez egy maláj eredetű szó, ami kocsonyát jelent. Az agaragar ugyanis tengeri vörösmoszatokból nyert zselésítő anyag, japán zselatinnak is hívják. A japánok állítólag már a 15. század óta használják.

Vegetáriánusok is használhatják, hiszen a zselatinnal ellentétben nem állati eredetű. 80 százalék rosttartalommal rendelkezik, úgyhogy az emésztést is segíti, de ami a fő, roppant egyszerűen lehet vele dolgozni. A lényeg az, hogy felforraljuk a sűrítendő levet, mert az agaragar csak ekkor fejti ki hatását.

Na, szóval. A felforralt agaragaros szörpöt hűlni hagytam, majd amikor már kezdett sűrűsödni, kicsit öntöttem belőle az összetört eperre. Ezt a sűrű eperszószt egyenletesen eloszlattam a krémsajton, majd rávagdostam a megmaradt epret.

Mindennek a tetejére került a zselésedés jeleit már némileg mutató agaragaros szörp. Minimum pár órát bírjunk ki, hagyjuk a hűtőben összeérni a finomabbnál finomabb ízeket. Megéri.