A hét bora

Ilyet még nem ittam. Olyan, mint egy vörös aszú

Szerző: Kling József
2017/09/13   |   12:38

Szeptember 15-én, pénteken a balatonfüredi Bistro Sparhelt olasz borvacsorájának ez a 2013-as Primitivo di Manduria lesz a sztárvendége, a pugliai Luccarelli pincészettől.

Persze nem azt jelenti, hogy primitív. Legalábbis abban az értelemben semmiképp, ahogy ma használjuk. Neve az érési folyamat egyik állomására utal. Korai érésű, szeptember első felében szüretelik. A fajta valószínűleg az Isztriai-félszigetről származik, genetikailag a kaliforniai zinfandel rokona.

Népszerűségében és elterjedésében valószínűleg nagy szerepet játszik ez a tény, nem véletlen, hogy erre a rokonságra minden marketingszöveg vastagon rájátszik.

Ma Puglia régió, Taranto megye, még közelebbről Manduria város környéke az otthona. A szőlő bakművelésű, pontosabban ahhoz hasonló. Többnyire karó és támrendszer nélküli göcsörtös, miniatűr fácskák a tőkék (alberello), drámai ikebanák. De a bor fantázianevének, il Bacca, semmi köze a művelésmódhoz.

Annál inkább a borászhoz. Filippo Baccalaro, becenevén il Bacca, nem csak ennek a primitivónak a szülőatyja, az ő munkájának köszönheti az egész régió, hogy a pugliai borokat egyáltalán megismerte és ma már komolyan veszi a világ.

Túlérett, töppedt szemekben bővelkedő fürtökből préselték. Amerikai és francia barrique hordókban érlelték 12 hónapig. Hogy mennyi a maradékcukra, nem sikerült kiderítenem, de van neki bőven.

Mégsem egy édes vörösborról beszélek. Hanem gyümölcskoncentrátumról, amelyben a friss és aszaltgyümölcsös aromák versengenek egymással.

Súlyos, nemes bor, ezt hangsúlyozza a brutálisan vastagfalú, robusztus palack is. Egy kézzel alig bírom el.

Illatában az aszalt gyümölcsök közül a szilva és a füge dominál, amit a méhviasz és tömjén parfümje vesz körbe. Ott lengedezik még méz, vanília, öreg bútor, pipadohány, csokoládé. Ahogy nyílik a pohárban, folyamatosan változik az illat, valamelyik alkotóeleme fölerősödik, majd átadja helyét egy másiknak.

A méhviasz és a tömjén viszont állandó. Ezért is nevezem vörös aszúnak, persze csak idézőjelben. Stílusában leginkább talán a Valpolicella Ripassóhoz hasonlít. Bár lehet, hogy ez a hasonlat is sántít.

Édességét artisztikusan ellenpontozzák kiművelt savai és pazar tanninjai. A struktúrája megdöbbentő. Egyszerre tömény, tömör, harapható, vastag, olajos, krémes. Van benne valami archaikus. 

Ilyennek képzelem azt a bort, amit Caravaggio Bacchusa pörget a poharában.

Legolvasottabb
Megtaláltuk a Dunakanyar legromantikusabb szállását
A diófán nemcsak nyaralni, telelni is lehet.... Tovább »
Veszprémben most a Szifon a legmenőbb
Békebeli hangulat és retró.... Tovább »
Letiltották a Gabko chilit egy étteremben
Olyan erős, hogy a vezetőség megtiltotta a pizza forgalmazását.... Tovább »
Íme a kemény sajtok királya
A parmezán egy csoda!... Tovább »
Megkóstoltuk a legjobb villányi bozsolét
Vagy velem van a baj, vagy ez a bor most tényleg egészen rendkívüli.... Tovább »
Legolvasottabb
Megtaláltuk a Dunakanyar legromantikusabb szállását
A diófán nemcsak nyaralni, telelni is lehet.... Tovább »
Veszprémben most a Szifon a legmenőbb
Békebeli hangulat és retró.... Tovább »
Letiltották a Gabko chilit egy étteremben
Olyan erős, hogy a vezetőség megtiltotta a pizza forgalmazását.... Tovább »
Íme a kemény sajtok királya
A parmezán egy csoda!... Tovább »
Megkóstoltuk a legjobb villányi bozsolét
Vagy velem van a baj, vagy ez a bor most tényleg egészen rendkívüli.... Tovább »
Olvasósarok