Ízek

Hogy kerül egy japán teaház Budapestre?

Marumoto teaház (Képek: Nagy Balázs)
Szerző: Jankovics Márton
2017/10/15   |   18:58

Japánnal ellentétben Budapest nem szigetvilág, de azért nincs szégyellnivalója ezen a téren. Ott van kapásból a Margit, a Csepel és a Hajógyári - hogy csak a három legismertebbet említsük. Ezek közös vonása, hogy a Duna közepén állnak, ahogy az egy tisztességes budapesti szigettől elvárható. Az már kevésbé köztudott, hogy Pesten van egy apró, szárazföldi sziget is, amely ráadásul Japán ősi levegőjét árasztja magából. Pedig nincs eldugott helyen, ott található a bazilika mellett, a Hercegprímás utcában, és úgy hívják: Marumoto Teaház.

Ezt nem csak én gondolom így, hanem Ács Kata, a hely üzletvezetője is: "Az az írásjegy egy japán megyét jelöl, de egyben szigetet is jelent. Szívesen értelmezzük úgy, hogy a Marumoto egy sziget Budapesten, ahova el lehet vonulni, ha egy kicsit meg akar nyugodni az ember" - mondja, mikor a falra akasztott kalligrafikus kandzsi jelentése felől érdeklődünk. Közben tenyerét finoman az előttünk gőzölgő teáskanna fölé tartja, hogy kézrátétellel ellenőrizze a víz hőmérsékletét.

A japán teák többségéhez ugyanis jócskán vissza kell hűteni a vizet, úgy 70-75 fok környékére, mivel jóval érzékenyebbek a hőre, mint kínai rokonaik. Ennélfogva könnyebb is elrontani őket, hiszen hamarabb elillannak a keresett ízek, ha túl forró vízzel öntjük fel őket. De hát épp erről szól az egész: a tea teljes jelenlétet igényel, és ki is követeli figyelmünket a maga szelíd módján. Nem lehet, de legalábbis nem érdemes, csak úgy mellékesen, félvállról teázni, hisz akkor épp az veszik el, ami a legfontosabb benne. 

Mindennapok sodrásában

A fenti hasonlat azért annyira találó, mert egy szigetnek az a lényege, hogy kiszakít minket a sodrásból, az árral és a hullámokkal való állandó küzdelemből. Erre szolgál a teázás rítusa is, amely kis időre felfüggeszti a hétköznapi gondok sűrű folyamát. Mikor beleszippantunk egy teásdobozba, matchát krémesítünk, vagy a teáskanna száján remegő gyokuro aranycseppekre várunk, megszűnnek a munkahelyi problémák, elillannak a félelmek és a megbánások, nincs jövő és múlt, csak az a pillanat létezik, amelyben épp vagyunk. Nem véletlen, hogy Japánban a teázás művészeti ággá nőtte ki magát az évszázadok folyamán és szorosan összefonódott a buddhizmussal és a sintoizmussal.

A Marumoto persze nem a tradicionális vonalat, inkább a modern japán teakultúrát képviseli. Nincs hangsúlyozva a vallási háttér és az erre épülő sok órás teaszertartások sem jellemzőek, a hely hangulata pedig közel áll egy európai kávéházéhoz. A mellettünk ülő vendég például láthatóan dolgozni jött ide, ám ő is el-elkalandozik macbookja képernyőjéről, és meditatív mozdulatokkal a teának szenteli magát.

Randevú a teával

A kávéházi jelleg abban is megjelenik, hogy a matchát nemcsak hagyományos "puritán", hanem latte formájában is lehet kérni (ez nem európai hóbort, a modern kiotói teaházakban is divat). Az ilyen műfaji keverék főleg akkor jön kapóra, ha valaki ismerkedni szeretne a japán zöldteák számára még szokatlan ízvilágával. Ismerkedésre márpedig nagy szükség van, hisz Magyarországon a teakultúra még gyerekcipőben jár, amit az is jól mutat, hogy minden forró vízzel készült italt egyből teának hívunk. Akkor is, ha az adott főzet sohasem látott tealevelet.

Ezek a beidegződések lassan változnak, az utóbbi években viszont egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható a minőségi teázás iránt. A Marumotóba besétálva például nehéz szabad asztalt kapni egy átlagos délután. Ács Kata szerint ebbe a japán kultúra és tradíciók iránti általános érdeklődés, valamint a többi budapesti teaház, például a Flying Bird vagy a Zhao Zhou, hatása is belejátszik. "Ha az ember egyszer elindul valamelyik teakultúra felé, egy idő után elkezd a másik irányba is nézelődni. Sokan például a kínai teákkal kezdtek el ismerkedni, aztán kikötöttek nálunk" - mondja.

A nagy teakultúrák átjárhatóságát pedig az is bizonyítja, hogy a Marumotóba legalább annyi kínai és koreai vendég jár, mint amennyi japán. De nem csak a távol-keletiek, a magyarok közül is egyre többen érkeznek úgy, hogy már van némi fogalmuk a japán teákról. Alig akad olyan, aki kér cukrot és citromlevet, sokan pedig azzal is tisztában vannak, mi az a sencha vagy tudják, hogyan kell elkészíteni a matchát. Ha pedig valaki még mélyebbre akar ásni, beiratkozhat az időszaki workshopok egyikére, ahol tapasztalt teaművészek vezetik be a teázást övező rítusok és eszközök kifinomult világába.

Több mint szlogen

De mégis hogy kerül egy japán teaház Budapestre? Az egész történet egy hátizsákos körúttal indult, amelyre egy fiatal japán történész, Jotatsu Motonari érkezett Európába az ezredforduló tájékán. Annyira megtetszett neki Magyarország, hogy végül itt maradt, egy év alatt megtanulta a nyelvet, és tolmácsként kezdett dolgozni. 2008-ban merült fel benne a gondolat, hogy jó lenne japán kerámiákkal kereskedni. Mivel magyar feleségének, Balogh Ágnesnek megvolt az affinitása a tea iránt, összekötötték a két ötletet. Így indult be először a Marumoto webshop, később a Madách téri bolt, végül, 2012 őszén megnyitották magát a teaházat is.

A Marumoto szó nemcsak az alapító nevét idézi fel, egyben azt jelenti japánul: "teljesen eredeti". És ez messze több egy jól csengő szlogennél. Az eredetiség jegyében ugyanis Moto úr és felesége vissza is költözött Japánba, hogy közel legyenek a forrásvidékhez, és tényleg a legautentikusabb árut szerezhessék be a vásárlóknak. A jelenlét és a személyes kapcsolatok ugyanis különösen fontosak ebben a világban, a legnagyobb teatermelő cégek a mai napig dinasztikus alapon működnek, olyan családok irányításával, akik évszázadok óta uralják ezt az ágazatot. Még belegondolni is szédítő a tradíció töretlenségébe: az egyik vállalat például birtokol egy teakertet, ahol 750 éve megszakítás nélkül folyik a teatermesztés. Nálunk tehát még bőven Árpád-házi királyok uralkodtak, mikor ott már nagyban szüretelték a tealeveleket.

Lopott pillanatok

A történelmi távlatok viszonylagosságán merengve veszem kézbe csészém, benne a jádezöld színéről elnevezett gyokuro teával, amelynek a szüretelési eljárás adja különleges ízét. Ez abban áll, hogy a teanövényt szedés előtt három héttel leárnyékolják, így fokozva a klorofiltermelést, aminosavakban és vitaminokban gazdagabbá, koffeinben pedig szegényebbé téve a végeredményt.

Mert a japán zöldteáknak amúgy - a közhiedelemmel ellentétben - elég magas a koffeintartalma. Ez ugyan nem pörgeti fel úgy a pulzusszámot, mint a kávé, de tud meglepetéseket okozni. "Volt olyan vendégünk, aki megivott este 6-kor egy matchát, aztán egész éjszaka nézte a plafont" - meséli Ács Kata, aki ezért maga is szokott pár napos szüneteket tartani a teafogyasztásban, még ha ezt nehéz is úgy megállni, hogy az egész napját itt tölti az ember.

Közben lassan szállingóznak a vendégek, a beszélgetésünk alatt szépen elkezdett megtelni a teaház. Itt az ideje tehát elhagyni a szigetet, hogy újra belevessük magunkat a mindennapok sodrásába. Elmémben már türelmetlenül készülődnek a mindenféle teendők és problémák, hosszú és zajos sorban helyezkedve el a startvonalnál. Indulás előtt azonban még lopva átfutom a tealapot, és az egyetlen igazán fontos kérdésen morfondírozok: vajon "Misztikus elmélyülés"-t, "Kincses teknős"-t, "Mennyei dob"-ot, vagy egy esetleg "Bíbor kert"-et igyak, mikor legközelebb beülök a Marumotóba.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Már Kínában is a Gustót olvassák

Az igazi tea itt kezdődik

Masala chai, a teák cappuccinója

Megtaláltuk a tökéletes jegesteát

(Megjelent a GUSTO magazin 2017/nyári számában)

Legolvasottabb
Megvan, ki nyerte a 2019-es Bocuse d'Or-t
A gasztronómia Oscar-díja.... Tovább »
Nem győzünk csodálkozni a 2015-ös Gere Soluson
Ha vakon kóstolnánk, azt mondanánk Montalcino szülötte.... Tovább »
Balzsamecet, avagy a kulináris ízpirszing
Az étel balzsamecet nélkül olyan, mint az élet napfény nélkül.... Tovább »
Legolvasottabb
Megvan, ki nyerte a 2019-es Bocuse d'Or-t
A gasztronómia Oscar-díja.... Tovább »
Nem győzünk csodálkozni a 2015-ös Gere Soluson
Ha vakon kóstolnánk, azt mondanánk Montalcino szülötte.... Tovább »
Balzsamecet, avagy a kulináris ízpirszing
Az étel balzsamecet nélkül olyan, mint az élet napfény nélkül.... Tovább »
Olvasósarok