Ízek

Kalandozásaink a granadai arab bazársoron

Kép forrása: dreamstime.com
Szerző: Csikós Júlia
2018/05/10   |   08:03

Több mint ötszáz éve, hogy Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd praktikus uralkodói friggyel megteremtették a mai egyesített Spanyolország alapjait.

Az uralkodópár a reconquistaként ismert több évtizedes háború során végleg kipucolta az Észak-Afrikából bevándorolt hódító mór törzseket az Ibériai-félszigetről. 1492-ben járunk, Kolumbusz épp elindult Indiába (majd jól meglepődött), amikor az utolsó mór erődítmény, a granadai Alhambra is végleg elesett a keresztény csapatok ostroma előtt.

Az andalúziai mór hagyatékot viszont már csak azért sem szabad félvállról venni, mert uralmuk jó 800 évig tartott „Al-Andalus” tartományban, és bizony korántsem tűntek el nyomtalanul.

2018-ban az utazó ebből eleinte csak annyit észlel, hogy az Alhambrába például több hétre előre kellett (volna) belépőt venni – így sajnos be sem jutottunk. Szerencsére viszont a granadai arab bazár és a felette magasodó dombon elterülő régi muszlim negyed minden látogató számára nyitva áll.

A spanyolokhoz hasonlóan az arabok sem szeretnek sietni: az első árusok délelőtt 10 körül érkeznek meg nagy komótosan. Kitárják a pici boltok ajtajait, elrendezik az árut, és az utcafronton bandázva nekifognak a nap első teájának (a marokkóiak a nap bármely szakában, gyakorlatilag folyamatosan teáznak).

Az üzletekben a szokásos turista csetreszeken kívül bőven találunk egyedi marokkói használati tárgyakat és bútorokat is – én például két helyre kis kelim szőnyeggel tértem haza, amiket „szükségből” kellett hirtelen megvennem, hogy belecsomagoljam a mórmintás porcelánedényeimet.

Az ősrégi, gerendás házakban berendezett, labirintus-szerű boltocskák jórészében sajnos nem szabad fotózni, és az arab boltosok éles pillantásokkal méregetnek minden bámészkodót.

Az üzletekben általában maguk a tulajdonosok dolgoznak, és egy kis beszélgetés után kiderül, hogy legtöbbjük már 10-15 éve él Spanyolországban, Marokkóba pedig csak áruért járnak haza.

Büszkén mesélnek az országukról, az arab művészetről, és kötelező jelleggel megkérdezik, vajon minden magyar lánynak ilyen világos szeme van-e.

Természetesen kihagyhatatlan megálló az alkimista műhelyre emlékeztető fűszerbolt, illetve a kézműves teabolt is, ahol a sűrűn egymásra pakolt zsákokban és kosarakban legalább százféle tea várja a vásárlókat.

A teabolt gazdája egyben lakberendező is: vidáman mesél arról, miként mázolta ki saját kezűleg a bolt falait a Szahara vörös homokjával kevert festékkel.

Az üzletek lerablása után utunk egy klasszikus marokkói teaházba vezet, amiből kb. két kapunként találni egyet a soron. Nem is kérdés, hogy marokkói mentás zöld teát iszunk. Gondosan fényezett fémkancsóban hozzák ki, de a kanna füle olyan meleg, hogy a külön erre a célra odakészített kis edényfogó nélkül meg sem tudnánk érinteni.

A veszélyesen vékony üvegpoharakon aranyszínű díszítés csillog, az asztalon pedig óriási bödön cukor: ne sajnáljuk a pohárból, attól ébredünk fel! – biztosít az arab pincér.

A marokkói teázás tényleg nem az az elmerengős időtöltés, mert a kancsóba dobott méregerős levelektől a zöld tea szinte ihatatlanná válik, ha 7-8 percnél tovább hagyjuk ázni. Arra szerencsére van elég időnk, hogy röviden megtárgyaljuk egy teljes marokkói teaszett megvásárlásának lehetőségét, de elvetjük az ötletet, mert nincs több szőnyeg, amibe elcsomagolhatnánk.

A Calle Elviráról nyíló Mercado Árabe környéke tele van apró arab éttermekkel, a menükön főleg marokkói fogások: piláfok, bulgursaláták, kuszkusz, tagine – érdekes módon a fúziós konyhának itt nyomát sem találni.

Kép: nutrizona.comKép: nutrizona.com

Ezek a pici, de luxus kiképzésű helyiségek elképesztően gazdag díszítéssel és klasszikus mór dizájnnal csalogatják be a vendégeket – felejtsük el nagykörút éjszakai kebabosait, és gondoljunk helyette az Ezeregy Éjszaka titkos randevúinak helyszíneire.

A mór motívumvilág egyébként az egész várost áthatja, az arab negyeden kívül is bőven találunk klasszikus kulcsalakú kapukat, színes mór mozaikokat, téglaberakást.

Ha meguntuk a bazársort, irány a hegyoldal és a történelmi muszlim negyed, az Albaicín.

Itt nincs kötelező útirány, minden utcába érdemes befordulni, körülnézni, megcsodálni az apró fehér házakat, a színes cserepekből kiömlő leandert, a kézzel festett kerámia utcatáblákat, a macskaköveket és a kóbor macskákat.

A domb tetejére érve hirtelen vége szakad a civilizációnak, csak az Ermita de San Miguel Alto temploma magasodik a város felé. A harangzúgás itt már elnyomja a müezzin hangját, és a hősi hegymászás jutalmául remek kilátásunk nyílik a szomszédos dombon magasodó Alhambrára...

Szerintem az arab bazár, az albaicíni séta kötelező programpont a Granadába látogatóknak – az Alhambrába pedig tessék időben jegyet foglalni!

KAPCSOLÓDÓ CIKK

Már ezért a pár fogásért érdemes volt elrepülni Andalúziába

(fotók: Csikós Júlia és Szalay Zsófia)

Legolvasottabb
Gazdag aromája van a 2000 éves bornak
Vizsgálják, hogy milyen összetevői vannak az italnak.... Tovább »
Kiderült, hogy nem egészségesek a fekete kaják
A szokatlan szín felkelti a fogyasztók érdeklődését.... Tovább »
Komlót termesztenek párizsi házfalakon
A házfalak megművelését önkéntes komlófarmerekre bízzák.... Tovább »
Húsz éve nem volt ilyen szüret Németországban
A legtöbbet rizlingből szüreteltek.... Tovább »
Legolvasottabb
Gazdag aromája van a 2000 éves bornak
Vizsgálják, hogy milyen összetevői vannak az italnak.... Tovább »
Kiderült, hogy nem egészségesek a fekete kaják
A szokatlan szín felkelti a fogyasztók érdeklődését.... Tovább »
Komlót termesztenek párizsi házfalakon
A házfalak megművelését önkéntes komlófarmerekre bízzák.... Tovább »
Húsz éve nem volt ilyen szüret Németországban
A legtöbbet rizlingből szüreteltek.... Tovább »
Olvasósarok