A Rhone déli folyásánál, ahol perzsel a nap, tüzet lehel a Mistral, izzanak a piros cseréptetők, és szünet nélkül berregnek a kabócák, 1692 óta készíti borait az Alary família.

Cairrane határában 29 hektáron gazdálkodnak, mondanom sem kell, organikus keretek között, öreg tőkékről.

Az 1955-ben telepített ültetvényről szüretelt bor elvileg 100% grenache, de ez nem igaz, van benne valamennyi carignan is. Nem tudom mennyi, pár százalék lehet. Hivatalosan ötöt bevallanak. De ez nem is olyan fontos.

Tudják, mi a legszebb ebben a borban? Hogy sosem látott fahordót. Nem tehetek róla, van bennem valami velem született berzenkedés a fahordó aromáival szemben. Elismerem, lehet fűszer, intelligens, finom dizájn a bor ízvilágában, de ha nincs, nekem nem hiányzik.

Ez a bor 18 hónapig aludt betontartályban, majd derítés és szűrés nélkül porciózták palackba.

A természet és a pohár között nincs szűrő, mármint hordó. És ez nekem nagyon tetszik.

Fura mód, ettől mégsem geil, még az eleganciát is hozza, mind szerkezetben, mind lecsengésben, a kettő között meg tombol az áfonya, a fekete szeder, a földes aromák, finomra koptatott savakkal, széles hömpölygéssel.

Olyan szirup, amit nem kell vízzel hígítani, nem ragad tőle össze a száj, de ugyanakkor tömény, koncentrált, megáll benne a kiskanál.

Sziruposságát fokozza a magas alkohol (15%) is,  a bor melegedésével párhuzamosan szinte felforrósítja a poharat, de nem a hőérzet, hanem a szenvedély tekintetében.

Ha a francia borvidékek közül egyet választhatnék, a Dél-Rhone-t választanám, ez nem kérdés.

Ezért a borért. 

Ha a benzinpénzt is beleszámoljuk, tulajdonképpen örülhetünk, hogy itthon is hozzájuthatunk 6500 forintért.

Nem olcsó, de nyolc napon túl gyógyuló élmény. Szóval megéri.