A somlói alapélmény számomra Györgykovács Imre boraiban gyökerezik. Nemcsak magát a halk szavú mesterembert szeretem bennük, hanem a kristálytiszta, koncentrált és szofisztikált somlóiságot, ami pont attól válik láthatóvá, hogy a borász nem tolja magát előtérbe. Hagyja, hogy a hegy beszéljen.

Három tíz évnél is idősebb tétel került elém a pince hőskorából, Cartwright Évának (Somlói Borok Boltja) ezúton is köszönet érte!

Izgatottan pattintom ki a dugót. Leizzadok, nehogy dugós legyen bármelyik. Mázlim van, egyik sem az.

És a vulkán tényleg megszólal. Lefontosabb üzenete az állandóság, a folytonosság. Már többször leírtam, hogy még soha, de soha nem csalódtam Györgykovács borban.

Azért most mégis izgulok. Arra már többször rácsodálkoztam, hogy villányi meg szekszárdi vörösborok milyen jól viselik az idő múlását. Tíz éves vagy annál idősebb magyar száraz fehérborokra ez sokkal kevésbé igaz. (Pedig alapvetően szerintem fehérboros ország vagyunk.)

Györgykovács Somlói Tramini 2007

A traminivel kezdem, hiszen ez a legfiatalabb. Illata olyan komplex, hogy csak egy képpel tudom leírni: a nyár végi lekaszált réten órák óta süti a nap a füvek, mezei virágok szőnyegét. Jön egy zápor, felveri a port. Kitisztul a levegő. A nedvesség felerősíti az illatokat, egy pillanatra magukhoz térnek a füvek, virágok, és kiadják utolsó csepp aromáikat. Valahogy így. Én se hinném el, ha nem kóstolnám, de oxidációnak nyoma sincs. Érettség van és a füvek, a virágok mellett még mindig élénk citrusos illatok, és tömény ásványosság. A szerkezete feszes, struktúrája krémes, ízben a kövesség a virágok fölé verekszi magát. Még mindig nem hiszem el, hogy lehet ennyire élő és friss a bor, és többször meg kell néznem a címkén az évjáratot, hogy tényleg jól látok-e. 

Györgykovács Somlói Hárslevelű 2006

Amikor ebbe a borba belekóstolok, hirtelen az jut eszembe, csak azért nem ez a fajta Tokaj nagy száraz bora, mert a külföldiek nem tudnák kiejteni. Ez a hárslevelű ugyanis elhomályosítja az összes furmintélményemet. A legnagyobb hazai fehérbor, amit eddig kóstoltam. Illatában szárított virágok, cseppnyi méz, meglepő módon akác és hársfavirág, oolong tea, szárított paradicsom, olívaolaj. Ízében itt is az ásványosság vezeti a kortyot, a savai élnek és éltetik a bort. Napokkal később a visszadugózott palackot újrakóstolva hitetlenkedve csóválom a fejem. Te jó ég, Imre, tudod te, hogy mit csináltál?

Györgykovács Somlói Hárslevelű 2005

Még mindig semmi oxidáltság. Itt már illatban is az ásványok dominálnak, ízben csontosabb, szikárabb, feszesebb, mint a 2006-os. Hogy ez a kortyban képes mégis selymes-bársonyos-krémes textúrává átváltozni, az valami csoda. A szárított paradicsom és az olívaolaj itt is megvan, gyümölcsök közül a fanyar naspolya ugrik még be. Elképesztő egyensúly és harmónia. 

Az élmény számomra akkor az igazi, ha meg tudom osztani. Egy szintén szakíró barátomat hívom. Vakon töltöm ki neki mindhárom bort. A traminit rögtön megismeri, és kis segítséggel hamar kitalálja, hogy Györgykovács. Amikor megkérdezem, szerinte hány éves a bor, maximum 2013-asra saccolja. Leesik a székről, amikor megtudja az igazságot. Aztán amikor megmutatom neki a két hárslevelűt (ezeket nem találja ki), már vissza sem ül a székre.