Mi kerül egy palack furminton több mint tízezer forintba?

2022. 02. 26., 17:42
A hét bora
2843

Ígérem, több furmintot már nem kóstolunk februárban, de szerettünk volna valami ütős tétellel pontot tenni a hónap végére. Szerintem sikerült. Amúgy majdnem összevesztünk rajta.

Balassa István 2019-es Szent Tamás Furmintjára esett a választásunk, ami 12 900 forintos (több mint 30 eurós) árával már nemzetközi viszonylatban sem éppen alsó polcos kategória. 

Na de mi kerül egy palack furminton több mint tízezer forintba?

Egy ilyen dűlőszelektált, különleges minőségű bornak nyilván az előállítása is költségesebb, vágjuk rá azonnal.

Évekkel ezelőtt ebben a témában pont Balassa Istvánt kérdeztük, válasza most is aktuális: 

„Mert ott van benne a hozzáadott szellemi érték. Valami olyan plusz, ami csak bizonyos idő elteltével jön elő a borban. Tudom, mert van annyi szakmai tapasztalatom, hogy két év múlva mit fog mutatni. Ezt a potenciált is előrevetíti a magasabb ár. Az ilyen borok általában, legalábbis nálunk pár száz vagy legfeljebb egy-két ezer palackos tételek.

Ott van az árban az is, hogy az adott évjáratot nem lehet megismételni, reprodukálhatatlan a talaj, az évjárat, a szőlő minőségének ilyen konstellációja. Egyedi, egyszeri élményről van szó. Ezeknél a boroknál a minőség messze az átlag fölötti, érzékszervileg is a legmagasabb élményt nyújtják. Ha egy 10 000 forintos bort pillanatok alatt elkapkodnak és még hónapokkal később is keresik, akkor ez egyértelműen jelzi, hogy az ára elfogadható a piac számára”.

A Szent Tamás Mád egyik legjobb dűlője. A legváltozatosabb talaja van neki, vagyis van itt minden, mint a búcsúban, riolittufa, vörös agyag, zeolit, és még egy rakás olyan talajtani különcség, ami meghaladja a tudásunkat. Ami furmintot eddig innen kóstoltunk, annak közös nevezője az ásványosság. Jelentsen ez bármit. De főleg szikár struktúrát, sós aromákat, elegáns textúrát. 

Mindez a Balassa Szent Tamásában szinte sorrendben visszaköszön. Bár a gyümölcsösség is számottevő (őszibarack, alma), mégis inkább a struktúra, a szerkezet, e kettő elegáns kapcsolata olyan megkapó ebben a borban. 

Főszerkesztőnk azonban még két nap múlva is, amikor újrakóstoljuk, mármint a bort, nem a főszerkesztőt, a fejét csóválja. Neki túl sok a fa, kevés az anyag, neki valahogy pont az a komplexitás hiányzik belőle, ami az átlag fölé emelné, pláne ennyi pénzért.

Ő amúgy egyáltalán nem hisz a furmintban, röhög a nemzetközileg elismert ítészek véleményén, szerinte az egész nagy száraz furmintsztori a tipikus magyar köldöknézős öntömjénezés zsákutcája. Lelke rajta, mi nélküle is örülünk, ráadásul a második palack teljes egészében a mienk. Hurrá, nyaralunk!

Fotók: gusto.hu