Megérteni a pinot noirt? Lehetetlen.

Abban sem vagyunk biztosak, hogy Burgundián kívül érdemes vele egyáltalán foglalkozni. A bordeaux-i cabernet-ket szépen lehet másolni, de a burgundiai pinót nem.

Ennek ellenére időről időre találkozunk a hazai felhozatalban is emlékezetes tételekkel. Legutóbb Bott Frigyes 2017-es Pinot Noirjára kaptuk fel a fejünket.

Igaz, hogy Szlovákiában készül, hiszen a Duna és a Garam kék szalagja között fekvő muzslai borvidékről származik, de azért Bott Frigyes borait nyugodtan nevezhetjük magyarnak. 

Szeptemberben már megírtuk, hogy Bott Frigyes szintet lépett. Igaz ez 2017-es Pinot Noirjára is. Biodinamikusan művelt szőlő, ez már nem is kérdés Frici számára.

A gyümölcs egyik része egész fürtös, másik bogyózott, taposták, csömöszölték. Három hétig erjedt, majd nyolc hónapig érlelődött. Se derítés, se szűrés, mégis olyan szép tiszta, hogy öröm ránézni.

Koncentrált, piros bogyós gyümölcsösség az illatban. Azt nem állítjuk, hogy a fajtajelleg kiugrik a pohárból, de kizárásos alapon vakon is pinot noirra gondolnánk. Minél inkább nyílik, annál inkább megjelennek benne a finom, földes aromák.

Ízben fokozódik a gyümölcsösség, de ott figyelnek a finom savak, a diszkrét ásványosság és a még diszkrétebb, intelligens hordójegyek.

A kulcsszó: egyensúly.

Karácsony este nálunk kacsacomb lesz vacsorára, ezt isszuk majd hozzá.

4950 forintba kerül a Bortársaságnál.