Barbárral búcsúztatjuk 2018-at

2018. 12. 30., 12:50
Borok
1519
By

Nem számoltam, de valószínűleg kevés olyan bor van kóstolói praxisomban, amelyet a születésétől fogva figyelemmel kísérhettem, sőt minden eddigi évjáratát kóstoltam. A Heimann Barbár viszont pont ilyen.

Idén novemberben jött ki 10. évjárata, a Barbár 2016.

Emlékszem, anno Heimann Zoltán így definiálta pincészetük zászlósborát: „Benne van egyrészt a baszk tannat szőlőfajta, a középkori francia királyok bora. A másik oldalon ott a kékfrankos a maga közép-európaiságával. A kettő között hidat ver a merlot és a cabernet franc. Összegzése minden eddigi tudásunknak, tapasztalatunknak és törekvésünknek.”

Szellemileg amúgy zenei indíttatású, Bartók Allegro Barbarója ihlette.

A 10. évjáratban a finomhangolásé a főszerep.

Erről az azóta már pincészetük frontemberévé avanzsált ifj. Heimann Zoltán így nyilatkozott:

“A finomhangolás a cél. Van, ahol nem akarunk kompromisszumot kötni, a 2016-os Barbár ilyen bor. A kékfrankos és a tannat mellé bejött egy új komponens a képbe: az egy hektáros Gyöngyszem-dűlő cabernet franc-ja. Fantasztikus terület, szép nyugati fekvés a Porkoláb-völgyben, izgalmas, löszbabás talajjal. A finomhangolás része, hogy rövidebb lett a hordós érlelés, a házasítás után pedig tartályban érlelünk palackozásig.”

Hogy milyen közelről?

A stílus következetes, az ecsetkezelés felismerhető, amit az intenzitás, a finom struktúra és a nagy borokra jellemző elegancia hármasával tudok csak leírni.

A színe mélybordó, szinte fekete. Az illata válasz a színre: áfonya, fekete szeder, és még több, szétszálazhatatlan érett  erdei bogyós gyümölcs.

Struktúrája úgy sűrű, hogy közben könnyed, nem tolakodó, viszont szélesen áradó. Tanninja érett, kerek, puha, meleg, „édes”.

Mélység, játék, tűz, elegancia megbonthatatlan egysége.

Ez a bor egy nagy igen az életre!