Nem sokkal a járvány kitörése előtt borkóstolón jártam. Egy rég látott kolléga váratlanul azzal támadt le, mondjak egyetlen vörösboros pincészetet, amely szerintem az elmúlt 20 évben a legtöbbet fejlődött. Heimann, vágtam rá gondolkodás nélkül.

Pedig akkor még nem tudtam, hogy a pincészetnél valami új készül. Megszületett a HEIMANN & FIAI brand, amelynek motorja ifjabb Heimann Zoltán, aki 1758 óta immár a tizedik a családban, aki Szekszárdon szőlőművelésre adta a fejét.

Anno a geisenheimi borászati egyetemen védte meg diplomamunkáját, „Az új kadarka klónok leírása” címet viselte a dolgozat, melyet Rühl professzor, a szőlőnemesítés tanszék vezetője igen sokra értékelt.

Amikor a Vizsgapezsgőt kortyolgatták, a büszke anya szájából elhangzott ez a mondat is: „Felkérünk a Heimann Családi Birtok 2011. január 1-én zártkörűen meghirdetett szőlész-borász állásának betöltésére 2011. február 15-től határozatlan ideig szóló megbízással.”

Amikor pár évvel azelőtt Ágnes asszony (Heimann Ágnes) teljes bedobással beállt a borászatba, az is meglátszott a borokon. Zoli világlátott, européer szemlélete szintén formálta a Heimann stílust, amit idősebb Heimann Zoltán alapozott meg, aki a rendszerváltás után az elsők között készített Szekszárdon referenciaborokat.

Megérett az idő, hogy ifjabb Zoltán színtisztán saját fába vágja a saját fejszéjét. A Bortársaságnak ezzel kapcsolatban így nyilatkozott:

„Két dolog motivált. Az egyik a fajtáink: a kadarkával és kékfrankossal sok feladatunk van. Ezek alkalmasak a termőhelyünk megmutatására. A kadarkával könnyű. Ott önmagában különlegesek vagyunk, a kékfrankosban pedig ott van még a nagy lehetőség, hogy önazonosabban mutassuk be. A másik motívum az eszközrendszer volt: izgatnak a natúrborok, ez a korszellem. Az egészfürtben erjesztés, a visszafogott hordó, alacsony kén, minimális beavatkozás és alig-szűrés.”

Egy borászatról, egy birtokról beszélünk, de immár két markánsan elkülönülő brandről. A klasszikus címkék alatt továbbra is a világfajták és a cuvée-k, a Heimann & Fiai újragondolt vignettái alatt viszont kizárólag Szekszárd-tipikus kadarkák és kékfrankosok jelennek meg. Idén már hivatalosan is organikus minősítést kap a teljes Heimann birtok.

Ezek nem úgynevezett "natúrborok", de az biztos, hogy ifjabb Zoltán még közelebb jutott a természetességhez. A hat tételből hármat kóstoltam meg.

Heimann & Fiai Bati Kereszt Kékfrankos 2018

Mély szín. Hűvös, gazdag, fűszeres illatában erdei gyümölcsök, menta, áfonya, leheletnyi ánizs, gyanta, szerecsendiót idéző finom fűszeres hangulat.

A hordó finoman tapintható, még nem integrálódott teljesen, de már inkább hozzáad, mint elvesz belőle. A test telt és sűrű, a tannin kifinomult, kedves, bársonyos. A 12, 5 százalék alkohol üdítő.

Heimann & Fiai Baranya-völgy Kékfrankos 2018

Melegebb tónus illatban. Légiesebb, áttetszőbb struktúra. Nagyon sima a korty, nulla tannin, gyümölcs, cseresznye, meggy, pici amarone, kedves, simulékony bor.

Itt is felszabadító élmény a 12, 5 százalékos alkohol. Másnap újrakóstolva még feltűnőbb benne az elegancia, utóízében szembetűnőbbek a pörkölési aromák és a szofisztikált savak. 

Heimann & Fiai Porkoláb-völgy Kadarka 2018

„A kadarka Zoli számára a pinot noir mellett a piemonti nebbiolo szellemi rokona. Az elegancia a közös nevező. Ez lehetne a szekszárdi bor lényege”, mondta nekem sok-sok évvel ezelőtt. Úgy látszik, mára sikerült ebből az ideából valamit megvalósítania. 

Tipikus, kadarkás-pinós színvilág. Illatában először a lila virágok a meghatározók, aztán jönnek a gyümölcsök, inkább erdeiek, mint kertben termesztettek, de nehéz lenne megmondani a tutit. Kadarkához képest meglepően széles és vastag a korty, ugyanakkor valóban elegáns, mert minden alkatrésze harmonikus egyensúlyban van.

Másnap inkább frissen facsart gyümölcslére emlékeztet. Nulla tannin, cizellált savvilág. Olasz amforákban érlelődött nyolc hónapig. Nem vagyok egy kadarkafan, de ez tényleg tetszik.