Ez a legjobb karácsonyi ajándék borrajongóknak

2020. 11. 24., 19:04
Borok
6195
By

Megjelent A bor világatlasza 8., teljesen átdolgozott kiadása a Gabo gondozásában.

Itt volt az ideje, nem kérdés. Mind az eredeti, mind a magyar kiadásnak. A megújulás fontosságát hangsúlyozza előszavában a két szerző, Hugh Johnson és Jancis Robinson is.

Tulajdonképpen kész csoda, hogy manapság még hiteles információk hordozója lehet egy ilyen vaskos album, hiszen olyan viharos tempóban és radikálisan alakul át a borvilág, hogy azzal jóformán csak az internet tud lépést tartani.

Noha még mindig Hugh Johnson neve szerepel elöl, a munka oroszlánrészét régóta Jancis Robinson végzi, persze óriási nemzetközi szakértő csapattal a háta mögött, az egyes szerzőknek a könyv utolsó, 416. oldalán köszönetet is mond.

Magyarországot ki más képviselhetné, mint Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus.

Csapatmunka a fordítás is. A korábbi kiadás magyarítói közül egyedül Búsné Pap Judit maradt, a többiek mind újak, köztük olyanok, akik nyelvüket nemcsak a napi kóstolási rutinban, de a borról írásban is megedzették, mint Kriston Orsolya, Molnár Andor, Németh Ágnes (akik munkásságát ismerem), illetve akikét nem ismerem, Bernáth-Ulcz Adél, Horkay András, Orodán György, Zentai György, de munkájukkal jól láthatóan frissességet vittek a szövegekbe.

Apró hibákat persze nem nehéz találni egy ekkora melóban. Főleg, ha a magyar borokról írt fejezetet nézzük meg kicsit közelebbről. Az ilyen mondatoknak, mint ez, nem sok valóságtartalma van: „A jellegzetes és hagyományos magyar bor fehér – vagy néha melegen aranyba hajló – és fűszeres. Különösen gazdag tud lenni, nem feltétlenül édes, de telt, alkoholban gazdag és szenvedélyes.”

A magyar fehérbor jóval árnyaltabb képet mutat annál, semhogy le lehetne írni ezzel a két elcsépelt, nem feltétlenül édes és szenvedélyes jelzővel. Tetézi ezt a szerző azzal, hogy zsírosabb, fűszeresebb fogásokhoz ajánlja, illetve tulajdonképpen a magyar konyhából vezeti le a borkaraktert. Az már nyilván fordítói-szerkesztői figyelmetlenség, hogy benne maradt egy ilyen mondat: „Hideg magyar telekre készülő ételek.” Ami valószínűleg helyesen így szólna: „Hideg magyar telekre készülő ételekhez.” De ez az amúgy is bénácska frázis aztán végképp durva leegyszerűsítés.

A szerzőpárosnak, akik még helyi szakértő nélkül is eléggé képben vannak a magyar borokat illetően, fel kell rónom, hogy Somló kapcsán Györgykovács Imre neve nem szerepel a borvidék nagyjai között. Márpedig az ő úttörő munkássága nélkül Somló ma nem tarthatna ott, ahol éppen tart.

Az ilyen mondatoknak viszont nagyon tudtam örülni: „A magyar borok nemzeti büszkeségből felsrófolt árukkal nehezen találnak utat az exportpiacokra.”

Bár a könyv képanyaga jelentősen és előnyére megújult, sokkal albumszerűbb lett, a magyar borokkal foglalkozó fejezetet azért lehetett volna ütősebb és jellegzetesebb fotóval ábrázolni.

Ettől függetlenül A bor világatlasza a rengeteg profi térképpel és naprakész infóval izgalmas lapozgatnivaló, különösen ezekben a karanténos időkben.

Az idei karácsonyi ajándékvásárlást számomra igazán megkönnyíti. Csak ajánlani tudom. Persze egy pohár bor társaságában.