Szakácskönyveket bemutató sorozatunk következő darabja, a Kárpátkemence, azért érdekes, mert saját műfaji határait feszegeti.

Szakács- és történelemkönyv egyszerre, megtűzdelve sok-sok kultúrtörténeti ínyencséggel.

Sőt időutazásos logikai és stratégiai játékként is felfogható. Egy biztos, aki belelapoz, netán végig is olvassa, annak kalandos útja lesz.

Hát még ha veszi a bátorságot és fáradságot, hogy akár el is készítsen egyet-kettőt a receptek közül.

Márpedig recept akad benne szép számmal. Ráadásul nem akármilyenek. Azt ígérik, hogy az olvasót végig vezetik ­Magyarország történelmének 11 korszakán, a honfoglalástól Árpádokon, Anjoukon, Mátyáson, törökökön, Erdélyen, kurucokon, Monarchián, I. világháborún, gulyáskommunizmuson át egészen a jelenünkig, Cserna-Szabó Andrással és Váncsa Istvánnal bezárólag.

Leveseken, előételeken, szárnyasokon, bárányon, mangalicán, marhasültön, nyúlpecsenyén, békacombon, ecetes pontyon, szarvassztéken, mézes dióval töltött sült almán keresztül elevenedik meg az elmúlt 1100 év magyar konyhakultúrája.

A könyv ötletgazdája, Ruprecht László, a Stílusos Vidéki Éttermiség elnöke az előszóban felteszi a könyvet generáló kérdéseket:

„Mi lenne, ha csak azok az alapanyagok állnának rendelkezésünkre, amelyek Szent Márton hegyének, a mai Pannonhalmának környékén ezer évvel ezelőtt megteremtek? Milyen köretet készítenénk a megfőtt hús mellé, ha rizsnek, krumplinak még a hírét se hallhattuk, bors hosszú évek óta nem ért el a Kárpát-medencébe, de vacsorára a törökverő Zrínyi Miklóst és udvarát kellene megvendégelnünk? És mi lenne, ha Bethlen Gábor fejedelem esküvői menüjét kellene összeállítanunk abban az időben, amikor az ország területének több mint egyharmadán a török az úr? 

A recepteket amúgy a Stílusos Vidéki Éttermiség séfjei készítették el és tálalták, mint például Macsinka János, Dudás Szabolcs, Jahni László.

Hogy pontosan melyiket ki készítette, az nincs sehol feltűntetve az impozáns kötetben, ami szerintem komoly hiányosság.

Azoknak, akik belevágnak az elmúlt 1100 év magyar ételeinek valamelyikébe, bizonyára megkönnyebbülést okoz a könyv szerzőinek hasznos tanácsa:

„Nem kell betűről betűre mindent betartania, tekintse javaslatnak, jótanácsnak, amit leírva lát. Egyetlen elv szigorú betartását azonban érdemes szem előtt tartani: jó, minőségű, szezonális és közelben beszerezhető alapanyagot használjon. És mielőtt belefog az étel elkészítésébe, érdemes az elejétől a végéig elolvasni a receptet azokkal a tanácsokkal együtt, amiket titokként a séfek megosztottak.”

Kárpátkemence (1100 év ízei) SVÉT/Századvég, 191 oldal, 11990 forint

Fotók: gusto.hu