Szerelemből született pékség

2022. 12. 26., 11:57
Gasztrohírek
3039

Hogy Budapest tele van jobbnál jobb kézműves pékségekkel, abban ma már nincs semmi érdekes. Arra viszont még mindig felkapjuk a fejünket, ha a főváros határain kívül bukkanunk csúcsminőségű kovászos kenyérre és fantasztikus péksüteményekre. Ismerjék meg Éva és Albert történetét.

Az is sokat lendít az érdi polgárok kedélyállapotán, hogy a poros utcák sorra aszfaltot kapnak, ám a valódi otthonérzetet az olyan vállalkozásoknak köszönhetjük, mint a Vajas Kalács pékség.

Albert és Éva egy szállodahajón találkozott. A Dunán-Majnán-Rajnán úszó hotelek közül ez volt az egyetlen, amely saját pékkel dicsekedhetett. Reggelente friss kenyérillatra és csábító péksüteményekre ébredtek a vendégek, akik forró tapssal köszönték meg Albert mutatványát.

Éva a szobalányok főnöke volt, de a lelke mélyén mindig egy meghitt, otthonos kis boltocskáról álmodozott. Egy olyan helyről a világban, amely visszarepíti őt a gyerekkorába: „Mint amikor benyitottam a nagymamám spájzába, ahol mindig volt valami finomság, meg szeretet.“ Sose gondolta, hogy álma megvalósításához éppen azon a hajón érkezik majd a segítség, Albert személyében.

A sármos pék Szerbiában, a Vajdaságban, Torontálvásárhelyen született és serdült kamasszá. Mindkét nyelvet bírja, ráadásul magyarul olyan eredeti állapotában őrzi szülőföldje ö-zős tájszólását, hogy egy nyelvjáráskutató sírva fakadna a gyönyörűségtől, ha hallaná.

Albert kamaszként, a nyári szünetekben már belekóstolt a kétkezi munkába, serénykedett bádogosnál és autószerelőnél, de csak a pékségben érezte, hogy hazaérkezett. Úgyhogy amikor 17 évesen a szülei megkérdezték, tovább tanulni vagy dolgozni akar-e, ő a burekkészítés mellett tette le a voksát. Elkápráztatta, ahogy a mester a 250 grammos tésztát olyan leheletvékonyra tudta kinyújtani, hogy át lehetett rajta látni, mint a tejüvegen.

Évi Érden született, ott nőtt fel, és mivel a szülői házból kirepülve sem akart messze kerülni az anyukájától, Tárnokon telepedett le. Amikor a Covid kényszerpihenőre küldte a fél világot, Albert és Évi a tárnoki házban szövögette a tervet, hogy majd nyitnak egy kis pékséget, olyat, amiről Évi mindig is álmodott, de előtte még visszamennek a hajóra, hogy pénzt keressenek. A vírushelyzet azonban ezt nem hagyta, végleg a szárazföldön kötöttek ki, Albert pedig munkát keresett.

Kizárólag a kézműves pékségek érdekelték, mert az egyetlen, amibe az elmúlt húsz év alatt nem sikerült belekóstolnia, az a kovászos kenyér készítése volt. Nem a szerencséjének, hanem a tudásának köszönheti, hogy a hazai kenyérforradalom egyik elindítójánál, a Marmorstein pékségnél kapott állást. Az egy év alatt, amit ott töltött, volt ideje elmerülni a kovászos kenyér készítésének rejtelmeiben. (Ez úton is üzeni, hogy nagyon hálás az ottani kollégáknak, örökre szívébe zárta őket.)

Amikor Alberték a Diósdi út és a Harangvirág utca sarkán a babaháznál alig nagyobb üzlethelyiséget Do It Yourself alapon elkezdték kicsinosítani, még nem az volt a terv, hogy saját kenyereket és péksüteményeket áruljanak. Kezdetben viszonteladóként működtek, de nem volt fenntartható, hogy egy kenyéren 10-20 forintokat keressenek. 

Miután megszerezték az engedélyeket, április 5-e óta már saját kovászos kenyerekkel és péksüteményekkel kápráztatják el a helybelieket. Ezt a pékregényt bizony a Covid írta. Ha nincs a vírushelyzet, Érdnek talán sosem lesz saját kézműves pékje. De egy már biztosan van. A gyerekek a nevén szólítják és a felnőttek is örülnek, hogy válthatnak vele pár szót. Évi mindenkit meghallgat, együtt örül és szomorkodik a törzsvevőkkel.

A hangulat béke- és mesebeli, ismeretlenek váltanak egymással szót, politizálnak, pszichologizálnak vagy épp az élet nagy kérdéseire keresik a választ. A csöppnyi asztalnál lehet kávézni és kakaós, diós vagy pisztáciás csigát majszolni.

Albert a leveles tészták okleveles mestere, a pogácsája verhetetlen, ahogy az árai is, ő még ezer forint alatt tudja tartani a termékeiket, miközben kizárólag minőségi alapanyagokkal dolgozik. Burgonyás kenyere tesztjeinken rendre az első helyen végez. Szárított paradicsomos ciabattájáról is nehéz lenne lelkesedés nélkül beszélni. És akkor a teljes kiőrlésű cuccait még nem is említettük.

Szóval, ha valaki benyit ide, mindig talál valami finomságot. Meg − hangozzék bármilyen csöpögősen − szeretetet.

A cikk először az Érdi Újság december 6-i számában jelent meg.

Fotók: gusto.hu