Interaktív lett Bott Frigyes legújabb bora

2017. 08. 03., 14:16
Egyéb
12458
By

BOTT FRIGYES RARE 2016

Ketten egy borról. Gazda versus Kling.

Gazda Albert

Érdeklődéssel, izgalmakra nyitottan, ám olykor némi gyanakvással figyelem a napjainkban annyira jellemző kísérletezgetéseket. Az ipari teljesítmények kultuszának korában magától értetődően értékelődik fel mindaz, ami természetes és őszinte, a hókuszpókuszolást viszont nehezemre esik nem megmosolyogni vagy akár kinevetni.

Hiszen minden ideológiánál fontosabb a minőség, miközben egy tisztességes termelő által tisztességes termőhelyen készített bor első számú jellemzője csakis az illat- és íztisztaság lehet. A felvidéki Bott Frigyestől – aki számára Wachau, a világ egyik legvagányabb fehérboros vidéke az etalon – megszokhattuk, hogy ezeket a szempontokat kiemelten kezeli.

Ezért is lettem roppant kíváncsi, amikor megtudtam, hogy amfórás érlelésű olaszrizlinget készített. Más palackforma, mint amit megszokhattunk, koronazárral. Kifejezetten világos, áttetsző szín, itt-ott pirkadtas villanásokkal. Gyümölcsös-friss, gazdag illatvilág, ásványos beütésekkel. Hogy miként bír egyszerre könnyed és súlyos lenni, nem tudom, de komlpexitását maximum vibrálásának intenzitása múlja felül.

Egyszerűbben is mondhatom: úgy masszív, hogy végig-végig jólesik inni. Az utolsó töltéskor zavarossá válik a bor a pohárban. Mint a kovászos uborka leve, olyan. Nem ijeszt meg, megkóstolom úgy is. Az íze nem változott. Szerencsére. Akarom ugyanis az összes cseppjét.

Kling József

Ösztönösen felfordítom a koronazárral kupakolt  (vigyázat, vulgáris áthallás!) vastag falú (pezsgős?) palackot, és közben azon agyalok, miért van ráírva fordítva is az angol szó, Rare.

Később leesik, pont ezért, hogy ez a mozdulat megtörténjen. Ezzel ugyanis felkeverem benne a finomseprőt. Ergo Bott Frigyes legújabb bora interaktív. Ahogy a regényt az olvasó, ezt az ivó fejezi be. (Innen nézve persze minden bor interaktív.) De azért ez egy kicsit más. 

Akkor kész, amikor pohárba töltve jobban hasonlít a savanyú káposzta levéhez, mint a megszokott, tükrös tisztasághoz.

Nem ez az első biodinamikus, héjon érlelt, kénmentes, amfórában (Légli Attila műhelyéből) nevelt bor a praxisomban, úgyhogy a "káposztalét" az autentikusság számlájára írom.

Légli Attila-amfórák

Sokan idegenkednek az ilyen opálos megjelenéstől. Nem kéne. Szerintem a tisztaságot gyakran összekeverjük a sterilitással. Amúgy nagyon szép, homogén ez a tejüveg szín. És hát pont a tisztaság a hívószó benne.

A finomseprő miatt sokkal több illat-íz marad a borban. Sőt igazából át is írja a borról alkotott képet. Gyümölcsös illatának intenzitása hasonlíthatatlan. Körte, birs, fehér húsú őszibarack, élesztő, pezsgős aromák. Aztán menta.

És ízben úgy folytatódik, hogy nem tudom, melyiket érzem az orrommal és melyiket az ízlelőbimbókkal. Az olaszrizling új arca? Nem tudom, egyáltalán van-e jelentősége a fajtának. Engem kezd egyáltalán nem érdekelni.

A tömény gyümölcslé egyszerre sűrű és könnyed, elegáns és ütős. Ha most elkezdenék összeállítani egy listát életem legemlékezetesebb boraiból, a Rare mindenképpen előre kerülne. Amikor harmadnap visszakóstolom, egyetlen kérdés tolakszik előre:

Miért nem ilyen minden bor?

U.i.:

Nem tudom pontosan, mibe fáj, hogy ilyen borok szülessenek. Ebből csak 300 palack készült és mindegyik üveg 8500 forintba kerül. De ha minden bor így készülne?

A kategória további hírei