Jó két deci lencse valahogy megúszta az újévi tobzódást, és egy befőttes üvegbe rejtőzve sunyult a kamrában.

Január közepe lett, mire véletlenül felfedeztük — de mivel önmagában így kevés volt bármihez, körülnéztünk itthon, mivel házasíthatnánk.

A kamrában találtunk még (avagy hozzávalók 4 személyre):

• 2 dl lencse
• 1 evőkanál kacsa- vagy disznózsír
• 20 dkg füstölt tarja
• 2 szál répa
• 1 kis fej zellergumó
• 3 nagy gerezd fogkhagyma
• 1 kis fej vöröshagyma
• 15 szem apró krumpli
• 8 babérlevél
• 0,5 l maradék húsleves alaplé
• 30 dkg vargánya (15 dkg ha szárítottat használunk)
• 1,5 dl tejföl
• bors
• friss/szárított petrezselyem a tálaláshoz

Elkészítés

A lencsét előző este beáztatjuk (ügyelve, hogy ellepje a víz), éjszakára állni hagyjuk. Másnap leszűrjük, a vizet kiöntjük. Felmelegítjük a zsiradékot a lábas alján, közben megtisztítjuk és feldaraboljuk a répát és a zellert, végül a csíkokra vágott tarjával együtt bedobjuk a lábasba, hogy kicsit piruljon. Pár perc után ráborítjuk a lencsét is, majd felöntjük húslevessel és vízzel: összességében 1-1,5 liter folyadékot adunk hozzá.

A mennyiség ízlés kérdése, végeredményben attól függ, milyen sűrű levest szeretnénk. (Ha nincs húsleves, akkor végülis két leveskockával is kibekkelhető a dolog, de ez itten szörnyen kínos, ne mondjátok el senkinek! Meg egyébként is, mindig legyen otthon húsleves — akár fagyasztva —, mert az alaplé az egyik leghasznosabb konyhai intézmény.)

A fokhagymát miszlikbe aprítjuk, a vöröshagymát viszont egészben hagyjuk: mindkettő mehet a levesbe főni. A vöröshagymát a végén ki szoktuk halászni (hacsak nem jön épp látogani az öcsém, aki kifejezetten szereti a levesben úszkáló hagymát). Az icipici krumplikat megtisztítjuk, majd bedobjuk a lábasba a babérlevelek és némi frissen őrölt bors társaságában. Sózni szerintem nem érdemes (a füstölthús és az alaplé is sós!), de kóstoljunk, és ha kell, adjunk még hozzá sót is.

Fél órán át lassú tűzön főzzük, épphogy csak rotyogjon a leves. Addig megtisztítjuk és összevágjuk a vargányát — ezt csak később adjuk hozzá, mert a gomba nagyon hamar megfő. Természetesen más gombával is lehet kísérletezni, de én nagyon szeretem a vargányát, különleges, egyedi íze van, és gyakorlatilag bármilyen fogást fel tud dobni. Januárban nem biztos, hogy kapunk frisset, ezért mi például az őszi gombászások után szárítani szoktunk egy nagy adagot, hogy egész télre kitartson a készlet. 

Miután belekerült a gomba, még 20 percig főzzük a levesünket, hogy jól összeérjenek az ízek. A végén egy kevés tejföllel behabarjuk: így már ne forraljuk sokáig, csak “egyet rottyan” (ahogy a nagyanyám mondaná), és kész is van. Tálaláskor friss zöld petrezselyemmel szórjuk meg.

Egy ilyen leves egyszerűen és könnyen összeüthető otthon, és nemcsak életmentőnek bizonyulhat egy éhhalállal fenyegető hétköznap estén, de ideális megoldást nyújt a “már nem tökéletesen friss” (enyhén csoffadt) zöldségek maradéktalan felhasználására is!

KAPCSOLÓDÓ CIKK

Háztáji paella kocsonyával és kolbásszal