A Bushmills Írország, sőt a világ legöregebb törvényes szeszfőzdéje. 2008-ban ünnepelte 400. évfordulóját. 10 éves single maltja rajongásunk tárgya. 

Az ír whiskey ugyan már írásmódjában is elkülönül a skóttól (amelyet „e” nélkül írunk), alapjában véve azonban nagyon sok a párhuzam a kettő között, már csak a hasonló geográfiai és klimatikus adottságoknak köszönhetően is. Hogy a két nép közül melyiket illeti a feltalálás dicsősége, az a mai napig vita tárgya. 

Ami biztos, hogy már 1494-ből maradtak ránk feljegyzések, amelyek arra utalnak, hogy a Bushmill nevű kis falu lakói whiskeyt készítenek. 

1608-ban hozták létre az első ipari méretű lepárlót. 

Az ír whiskey azzal tűnik ki máshol készített társai közül, hogy kifejezetten könnyű ital. Ami a gyártási technológiát illeti, tulajdonképpen csak néhány apró lépésben különbözik a skót eljárástól. Az egyik legjelentősebb eltérés, hogy a klasszikus pot-still és coffey módszer szerint az ír whiskeyt háromszor desztillálják, ettől lesz lágyabb, kerekebb ízvilága.

A másik fontos különbség, hogy a rozs, a búza, és a zab mellett elsősorban nem malátázott árpát használnak hozzá. A hamisítatlan ír whiskeyíz azonban mindenekelőtt a zabnak köszönhető. Az ír változatban nem jelenik meg a skót whiskykre jellemző füstösség, amelyet a skótok azzal érnek el, hogy tőzegtűzön szárítják az árpamalátát.

Az ír whiskeyt sherry-, rum- vagy leggyakrabban bourbon hordókban érlelik. Az írek mindig jég nélkül, ám gyakran friss forrásvízzel felöntve fogyasztják. A vizet általában kis korsóban szervírozzák az ital mellé. 

A 10 éves Bushmills single malt illatában pörkölt olajos magvak, cédrus, egy kis marcipán. Egy csepp, de tényleg csak egy csepp víz a marcipános-gabonás íz mellett citrusos aromákat is előcsalogat. Már-már vérnarancsot vizionálok.

Elegáns, könnyed, édeskés-gabonás lecsengés.

Fotók: gusto.hu