Vagány balatoni kékfrankos egy titkos kertből
Homonna Secret Garden Kékfrankos 2018.
Manapság, amikor tudatos borfogyasztóként egyre jobban izgat bennünket a terroir, a bor származási helye és készítésének valamennyi nüansza, a legjobb marketing eltitkolni a szőlő pontos származási helyét.
Homonna Attila valóban nem árulja el a szőlőskert koordinátáit. Megkérdeztem tőle, mire fel ez a nagy titkolózás. Azért, mondja, mert nem akarja, hogy az általa kitaposott természetes ösvényen később mindenféle nyerészkedők fajélesztős borokkal nyomuljanak és éljenek vissza a termőhely nevével.
Azok kedvéért, akik esetleg nem tudnák, Erdőbényei borászata mellett Homonna a paloznaki Homola pince frontembere, nem egy, nem kettő kékfrankos került már ki a kezei alól a Balatonfüred-Csopak borvidéken.
Valahol az osztrák kékfrankosguru, Roland Velich hatása is ott motoszkál a motivációk között, akivel egyébként Attila szoros munkakapcsolatban áll. Velich Hidden Treasure projektjének Attila furmintja is volt már a főszereplője.
Nekem a kékfrankos Blaufränkisch. Hány gyönyörű példányát kóstoltam Burgenlandból, te jó ég!
A legszebb, számomra legemlékezetesebb hazai kékfrankosok viszont elférnek az egy kezemen: Karner Gábor, Losonci Bálint, Heimannék, Bott Frigyes, és hát Homonna. Balatoni borászkodásának fókuszában ez a fajta áll.
2017-ben saját néven megvillantott már ebben a műfajban valamit, most a 2018-as Secret Garden Kékfrankossal emelte a tétet.
A bor színe harsogó piros, előre vetítí az illat és íz intenzitását.
Illata harsány a piros bogyós gyümölcsöktől (meggy, málna, cseresznye, ribizli), amit finom fűszeres tónus kísér.
Savai nagyon élnek, de nem borítják fel az egyensúlyt, a frissességet, üdeséget hangsúlyozzák.
7450 forint a Bortársaságnál, amit a bor minden finomsága, egyedisége és titokzatossága mellett is túlzásnak érzek.