Tavaly lelkesen örültünk a Soproni IPÁnak, annak, hogy egy nagyüzem is képes volt profin meglovagolni a sörfőzés újhullámait.

Nem kellett jósnak születni ahhoz, hogy megmondjuk, a Dreher is előbb-utóbb megpróbálkozik a hullámlovaglással.

Amúgy a Dreher jelentkezett már ezen a pályán hidegkomlós főzetekkel, szerintünk nem sok sikerrel.

Annyiban csak, hogy az unalmat sikerült a Pale Ale esetében is tovább éltetni. Hiába lengeti be a felirat, hogy háromféle komló villanyozza fel a sört (kazbek, chinook és citra) ebből semmi, de semmi nem érzékelhető.

Pedig mi mindent megtettünk a siker érdekében. Dobozost és üvegest is vettünk.

A dobozos habja tartósabb, szerkezete picit krémesebb, és egy pillanatra úgy tűnik, talán az illata is intenzívebb, már ha bármiféle intenzitásról lehet beszélni ez esetben.

Kezdetben azt hisszük, valami félreértés történt, a Pale Ales dobozba-üvegbe sima Drehert nyomtak. A tükrös, szűrt tisztaság is gyanús, és a felsőerjesztésnek gyakorlatilag semmi nyomát nem érzékeljük.

Megfeszített orrcimpákkal igyekszünk kiszagolni belőle valami virágot, gyümölcsöt, itt-ott bolyong benne egy kis malátaédesség.

A korty túl szénsavas, főleg a dobozos esetében, az üveges kevésbé, ez utóbbi idővel átalakul valami őszibarackos ice teává, amit mindannyian már-már bibliai csodaként élünk meg.

Ehhez képest a Soproni IPA forradalmi lépés a nagyüzemi sörfőzés hazai történetében.

Rossz ómen a Dreher Pale Ale ezen az első igazán nyári napon. Keresünk is gyorsan valami jobbat.

KAPCSOLÓDÓ CIKK

Meglepett az új Soproni: itt egy jó IPAri