Teszteltük a Stílusos Vidéki Éttermiség egyik legújabb tagját.

Főiskolás korában az ember nem okvetlen ételre költi a pénzét, így megesik, hogy a hétvégén kiürült kollégium félhomályos folyosóján a papucs csoszogó hangjára csak a gyomor válaszol korogva.

Vasárnap sokat kell aludni: minél később kelünk ki az ágyból, annál hamarabb kérdezhetjük meg a családi hétvégéről hazatérőket, hogy „na, van kajád?”

Szobatársam rendes fiú volt: amikor megpakolt szatyrokkal megjött, mindig kettőnkre terített – tudta, következő héten, vagy tán azután majd én utazom át az országot, s én jövök meg egy kis hazaival.

„Hoztam bobajkát” – mondta, s bár fogalmam sem volt, miről van szó, készségesen ültem le a nyikorgó konyhaszékre. „Remek. Mi az?” – válaszoltam, majd kis hezitálás után megtudtam: „Olyan, mint a mákos guba, csak jobb.” És tényleg.

Amikor kollégám elárulta, Tarcalra megyünk, hogy teszteljük a Stílusos Vidéki Éttermiség egyik legújabb tagját, elöntöttek a nosztalgikus élmények, hiszen az Andrássy Kúria & Spa konyháját is Bobajkának hívják. Elég az egymás szomszédságában levő két templom tornyát követni, hogy könnyen megtaláljuk az utcafronton szökőkúttal csalogató épületet.

Vidéki elegancia

Izgalmasan nagy, mégis intim a boltívekkel és oszlopokkal megtört éttermi tér a kúria földszintjén: annak, aki Hegyalján az elvonulós élményeket keresi, ideális lehet nemcsak a környezet, hanem az étlap is.

Varjú Imre séf helyét a közelmúltban Várkonyi Bence vette, aki korábban az esztergomi 42 Restaurant sous chefje volt Barna Ádám csapatában.

Vidékről vidékre (ráadásul a környékről származik): a fiatal szakember elárulta, itt is szeretné a hagyományos, regionális ízeket a tányérokon tartani, igaz, egy-egy csavarra biztosan számíthatunk majd.

Mi még pont a téli menü utolsó napjait kaptuk el, de a húsvéttal megjön a sok friss, helyi zöld is, amelyekből Bence még több alapanyagot építene be, ezzel is teret adva a borvidék ízének és a környékbeli termelők munkájának.

A Bobajka fogásai most is abszolút önazonosak, egyrészt illeszkednek az ötcsillagos hotel prémium vibe-jához, másrészt tényleg azt nyújtják, ami egy Michelin által is ajánlott vidéki étteremben elvárható.

Gourmet fogások

A köszöntőfalatként felszolgált tepertőkrém és a kellemesen savanykás kovászos kenyér korrekt ígéret, hogy az ebéd folytatása is teljesen rendben lesz, igaz, nehéz volt dönteni, mivel folytassuk.

A mosolyogva várakozó pincér vágta át a gordiuszi csomót, felkínálta, hogy amíg kollégámmal, Józseffel hezitálunk, hozna márót, amiből velős és marhaoldalassal megpakolt verzió is található az étlapon.

Senki nem fog önökre laposan nézni, ha nem tudják, mi az a máró. Mi sem tudtuk, de hamar meggyőztek, hogy jó lesz starternek. Kedvesen elfelezték, hogy mindketten megkóstolhassuk a pirított kenyéren tálalt szilvás-húsos fogást, aminek sós-édes-savanyú ízét remekül feldobta a tetejére szórt koriander.

Sokkal nagyobb adag, mint hittem, így már értem, miért ez az 53 szobás, elegáns spa-val kecsegtető hotel (a pazar uszodát ajánljuk szíves figyelmükbe) vendégeinek a kedvenc uzsonnája.

József végül malackocsonyát választ, amit abált szalonna, füstölt karaj és tojás dob fel. Még nagyban fotózok, ő már enné, de szívem szerint én is. Eléggé gusztusos, bár szerinte kicsit sós.

A gulyáslevesemmel nincsenek ilyen gondjaim, a lé gazdag, a hús puha, a kis répák állaga pont megfelelő.

A főétel kérdése külön irányba vitt minket. Nekem nagyon szimpatikus ötlet, hogy egy presztízsétteremben is van krumplifőzelék: mivel Várkonyi Bence a műfajban legendás Barna Ádám tanítványa, kíváncsi lettem, itt mit kapok a tányéromra.

A tarcaliak változata szó szerint habkönnyű. Sajnos sokat variáltam a fotózással, így az alja már kicsit kicsapódott, de az érlelt kolbász és a krumplit ölelő savanykás ízek remek, frissítő főétellé teszik a menzai klasszikust.

Keresztbe kóstolás

József harcsapaprikásának nem is a hal volt a csúcspontja. Ugyan a séf bevallotta, hogy most még nem házi tésztával dolgoznak, de a kistermelői tejföl és az alaposan lepirított csusza hibátlanul markáns alapot adott. Én sem bírtam ki, muszáj volt a villával átnyúlva csenni egy kicsit. Ennyi év barátság után egy kis szemtelenség belefér, igaz?

Érkezésünkkor a bejáratnál impozáns borhűtő fogadott, amiben a kötelező tokaji tételek mellett erős felhozatal volt más régiókból is. Ennek ellenére maradtam a helyieknél, és nem bántam meg, hisz a Gróf Degenfeld pince 2022-es, illatos, gyümölcsös hárslevelűje ideálisan ívelt át a levestől egészen a desszertként kért bobajkáig.

A bor utolsó kortya, a vaníliasodó és a meggyes fagyi ügyesen kapta hátára a mák aromáit; részemről plusz pont, hogy nem volt túlcukrozva.

A telet végleg elbúcsúztató menü gyakorlatilag meghívás arra, hogy a tavaszi miatt is visszatérjünk.

Kövesdi Barna szállodaigazgató elárulta, hogy a május elsejét megelőző hétvégén már nem csak a benti medence lesz nyitva, sőt, a szezonban strandételekkel is készülnek az Andrássy Kúriában. Csalogató ígéret, és nem is kell ellenállni – mi bajunk lehet még pár naptól a tokaji borvidéken?

Fotó: Zirig Árpád/gusto.hu