Több mint 40 éve a család valamennyi szőlőültetvényét fenntartható módon, műtrágyáktól és gyomirtó szerektől mentesen kezeli, 2015 óta pedig kizárólag biogazdálkodást folytat.
Bodzaerdők és csalánlevelek között tört utat magának a nyelvem, aztán hársfavirágban és akácban tobzódik. Harsány, fegyelmezetlen, vad, szenvedélyes, csípős. Régen lelkesedtem már ennyire egy borért.
A kadarka számomra évtizedek óta nagy dilemma. Ugyanakkor tisztelem azokat a borászokat, akik számára nem kérdés, hogy a fajtából értékes, izgalmas, egyedi bor készthető.
A borász maga is büszkén emlegette, micsoda kihívás Tokaj-Hegyalján ilyen könnyed, a szürke hétköznapokat megvidámító, virágos-gyümölcsös egynyári bort kikalapálni.
A gamay a jelek szerint 129-szer izgalmasabb fajta a portugizinél, még akkor is, ha anno Merész Fülöp, Burgundia hercege hitvány fajtának titulálta és irtotta, mintha gyomnövény volna.
Raposkán nőtt fel és édesapjával karöltve alig több mint fél hektáron szürkebarátot és olaszrizlinget művel, mindkettőből referencia értékű borok készülnek.
A fehér proseccóhoz hasonlóan a rozék is csak akkor nevezhetők proseccónak, ha a régió kilenc jól meghatározott tartományában termesztett szőlőből készülnek, illetve legalább 60 napig kell érlelődniük.
Olyan volt, mint Paul Newman A hallgatag ember című westernben. Nehéz olyasvalakivel interjút készíteni, akit szemmel láthatóan nem dob fel, ha kérdéseket intéznek hozzá.
Kis csapatunk valamennyi tagja száraz januárt tartott. Nagy kérdés volt, milyen borral indítsuk újra ízlelőbimbóink operációs rendszerét február elején.
Áprilisban és májusban olyan sok esőt esett, majd olyan agresszív lisztharmat támadta meg a szőlőt, amilyennel tisztességben megőszült borászok sem találkoztak még soha életükben arrafelé.
Amikor azt mondom, az egyik legjobb magyar chardonnay-t pörgetem a poharamban, noha nem PC, valójában azt gondolom, ez a legjobb, ennél jobbat nemigen tudok elképzelni. Bocsánat, szegényes a fantáziám.
A sauvignon blanc benne van a levegőben. A bodza virága már hervad, a hársé kinyílik, a csalánt és a füvet épp lekaszálták, de még ott figyel az akác. Valaki beleharapott egy zöldpaprikába. És mindenütt kő, napsütötte kő.
Ízben finom, vitális savai csodás egyensúlyt alkotnak krémes-olajos, már-már sűrű textúrájával. Komplex, intenzív, energikus, vibráló, izgalmas bor, messze kiemelkedik a hazai rozémezőnyből.
A budafoki Mushroom Republic étteremben, szűk körben mutatta be Kiss Gábor villányi borász legújabb, exkluzív tételét, mely eddigi munkásságának megkoronázása. Ahogy a költő mondja, föltette az i-re a pontot.
Ha valaki pisztolyt szegezne a homlokomhoz azzal, hogy mondjak egy olyan magyar vörösbort, ami biztosan ízleni fog neki, különben meghúzza a ravaszt, magabiztosan ezt ajánlanám. Aztán persze elkezdenék imádkozni.
Pikantériája, hogy bordeaux-i és burgundi fajták elegye. Ritkán ilyen szerencsés ez a párosítás. A cabernet-k, a merlot, syrah és a pinot noir azonban békésen megfér egymás mellett.
Sorry, a címben egy kicsit csúsztatok. Mert hát dehogy jó nászút helyett inni. Nászúton inni, az a jó. De amikor Ipacs Szabó István frissen beszerzett két palackját egymás mellé teszem az asztalon, önkéntelenül egybeolvasom a két bor számomra kedves nevét. Hát így.
Most azonban tényleg belezsibbadt a nyelvem a csodálkozásba. A pincészet új, Aventura (kaland) névre keresztelt sorozattal jelentkezett, amelynek nem titkolt célja a malbec legmélyebb rétegeinek felfedezése.
Nekem igazán szimpatikus, ha a borvilágát megszabadítjuk az elitizmustól, de ez azért a ló másik oldalának tűnik. Ha a furmint tényleg annyira fontos, ha a tokaji termelők azt szeretnék elérni, hogy a világban a magyar bor szinonimájaként emlegessék, akkor ez a bor finoman szólva öngól.
Egy osztrák borbarátom mondta, amikor megkóstolta, látszik, hogy ennél a pincészetnél nagyon jól bánnak a fával. Bizony, a hordókezelést tanítani lehetne.
