Egyszer ezzel a címmel írtam róla: A bor, amiben még sosem csalódtam. És ezt azóta is tartom.

Ideális fröccsbor, már aki az illatosabb fajtát keresi, tiszta traubi.

Izgatottan pattintjuk le a koronazárat a nyugdíjba vonult dugóhúzó sörnyitó részével.

Szekszárd is képes ebben a műfajban etalon értékűt villantani.

A fehér proseccóhoz hasonlóan a rozék is csak akkor nevezhetők proseccónak, ha a régió kilenc jól meghatározott tartományában termesztett szőlőből készülnek, illetve legalább 60 napig kell érlelődniük.

Nekem nagyon tetszik, annyira, hogy kiálltam mellette főszerkesztőnkkel szemben is, aki szerint csak szokványos ipari képlettel van dolgunk.

Olyan volt, mint Paul Newman A hallgatag ember című westernben. Nehéz olyasvalakivel interjút készíteni, akit szemmel láthatóan nem dob fel, ha kérdéseket intéznek hozzá.

Ezt a fajtát senki nem veszi olyan komolyan ebben az országban, mint ő, aki az elegancia és harmónia szobrát faragja ki belőle.

Kis csapatunk valamennyi tagja száraz januárt tartott. Nagy kérdés volt, milyen borral indítsuk újra ízlelőbimbóink operációs rendszerét február elején.

Egy ideje rá vagyok kattanva a somlói juhfarkra, ezért ezzel a palackkal sem kellett sokáig szemeznem, hogy végül együtt menjünk a pénztárhoz.

Áprilisban és májusban olyan sok esőt esett, majd olyan agresszív lisztharmat támadta meg a szőlőt, amilyennel tisztességben megőszült borászok sem találkoztak még soha életükben arrafelé.

Amikor azt mondom, az egyik legjobb magyar chardonnay-t pörgetem a poharamban, noha nem PC, valójában azt gondolom, ez a legjobb, ennél jobbat nemigen tudok elképzelni. Bocsánat, szegényes a fantáziám.

A Szent György-hegy meghatározó borászata 2014 óta minden dűlőjében biogazdálkodást folytat.

Maga a bor nem nosztalgiázik, hiszen semmi köze az idehaza anno vagy akár most literes kiszerelésben kapható asztali borokhoz.

Ilyen a furmint megfizethető, posztmodern, rafinált, izgalmas verziója.

Először nyert magyar olaszrizling platinaérmet (97 pont) nemzetközi borversenyen, ami a műfaj történetében egyedülálló.

A sauvignon blanc benne van a levegőben. A bodza virága már hervad, a hársé kinyílik, a csalánt és a füvet épp lekaszálták, de még ott figyel az akác. Valaki beleharapott egy zöldpaprikába. És mindenütt kő, napsütötte kő.

Ízben finom, vitális savai csodás egyensúlyt alkotnak krémes-olajos, már-már sűrű textúrájával. Komplex, intenzív, energikus, vibráló, izgalmas bor, messze kiemelkedik a hazai rozémezőnyből.

A budafoki Mushroom Republic étteremben, szűk körben mutatta be Kiss Gábor villányi borász legújabb, exkluzív tételét, mely eddigi munkásságának megkoronázása. Ahogy a költő mondja, föltette az i-re a pontot.

Ha valaki pisztolyt szegezne a homlokomhoz azzal, hogy mondjak egy olyan magyar vörösbort, ami biztosan ízleni fog neki, különben meghúzza a ravaszt, magabiztosan ezt ajánlanám. Aztán persze elkezdenék imádkozni.

Pikantériája, hogy bordeaux-i és burgundi fajták elegye. Ritkán ilyen szerencsés ez a párosítás. A cabernet-k, a merlot, syrah és a pinot noir azonban békésen megfér egymás mellett.

Sorry, a címben egy kicsit csúsztatok. Mert hát dehogy jó nászút helyett inni. Nászúton inni, az a jó. De amikor Ipacs Szabó István frissen beszerzett két palackját egymás mellé teszem az asztalon, önkéntelenül egybeolvasom a két bor számomra kedves nevét. Hát így.

Három nap alatt a palack feléig jutok, akkor föladom. Mindezt 4690 forintért nagyon sokallom. Igyák meg New Yorkban.

Ígérem, több furmintot már nem kóstolunk februárban, de szerettünk volna valami ütős tétellel pontot tenni a hónap végére. Sikerült.

Most azonban tényleg belezsibbadt a nyelvem a csodálkozásba. A pincészet új, Aventura (kaland) névre keresztelt sorozattal jelentkezett, amelynek nem titkolt célja a malbec legmélyebb rétegeinek felfedezése.

Nekem igazán szimpatikus, ha a borvilágát megszabadítjuk az elitizmustól, de ez azért a ló másik oldalának tűnik. Ha a furmint tényleg annyira fontos, ha a tokaji termelők azt szeretnék elérni, hogy a világban a magyar bor szinonimájaként emlegessék, akkor ez a bor finoman szólva öngól.

A megszokott, fejünkben, ízlelőbimbóink emlékezetében élő borképleteken túlmutató élményt ad ez a bor. Egy kicsit újra tanítja, mi is az a bor.

Bárcsak a lottón lenne ilyen mázlink. Megint belefutottunk egy remek ár-érték arányú borba.

Továbbra is kitartóan vadásszuk a kiemelkedően kedvező ár-értékű borokat, és most újabb gyöngyszemre bukkantunk.

Egy osztrák borbarátom mondta, amikor megkóstolta, látszik, hogy ennél a pincészetnél nagyon jól bánnak a fával. Bizony, a hordókezelést tanítani lehetne.

Ez a bor lerombolja azt a sztereotípiát, hogy a Dunán innen csak a Balaton északi partján lehet nagy fehérborokat készíteni.

A chardonnay itt utánozhatatlan zamatokkal válaszol a hűvös klímájú, mészköves-agyagos terroirra.

A fajtáról eddig sokkal aszketikusabb kép élt bennem.

Haydn vagy Mozart egy-egy futamán volt, hogy hangosan felnevettem. De hogy egy bor megnevettessen, arra még nem volt példa. Pláne, hogy egy kadarka.

Az egyik legügyesebben marketingelt hazai bor kétségtelenül a Vylyan pincészet Bogyólé névre keresztelt újbora. Itt a 2021-es évjárat.

Magyar vörösborral ilyen még nem történt.

Szívügyük a régió. Boraikkal és tevékenységükkel igyekeznek újradefiniálni a Badacsonyt, tágabb értelemben a Balatont.

Évjárattól függetlenül mindig ugyanazt a magas minőséget hozza.

A magyar királyság első számú beszállítójának számított.

Ma igazi hisztis áprilisi nap volt.

Nem csak azért, mert mindkettőnek van vallásos áthallása.

Az eredmény pazar.

Kulcsszava a tisztaság és az alkotórészek közötti egyensúly.

Ott lehet a legjobb szőlőt termelni.

Badacsony emblematikus, őshonos szőlője.

Ha csak egy burgenlandi kékfrankost választhatok, akkor ezt.

Bacsó jóslata beigazolódott.

Attól még bor, ráadásul jó bor.

Avagy a szívem csücske.

Bio paraméterek és francia klónok.

A magyar borvilág egyik legmegosztóbb figurájától.

Ez a zöldveltelíni könnyet csalt a szemembe.

Melyik az igazi?

Koccintson aszúval, nem bánja meg.

A hangsúly eltolódott a borszerűség felé.

Ráadásul féláron.

A neve fogalom, stílusának komoly rajongói vannak.

Összetéveszthetetlenül tokaji, ugyanakkor át is lépi saját árnyékát.

A bor fantázianeve sem dobogtatja meg a szívemet.

A cím tudatosan provokatív, viszont tapasztalatok hosszú sora mondatja velünk.

A fajta nem veszik el az összképben, de a fókusz inkább a termőhelyen van.

Rozé miatt ritkán fogok a húrok pengetésihez. Most mégis kénytelen vagyok lantot ragadni.

Ezt a minőséget-színvonalat tessék utánozni valamennyi borvidéken.

Ebben az árkategóriában szokatlan mélység színben, illatban, ízben.

Első, 2011-es évjárata óta rajongója vagyok.

Szeretjük a chilei borokat.

Megemelem kalapomat a spanyol címkekultúra előtt.

Pláne nem benzinkúton.

Kell ehhez bátorság.

Nem az a hamar kipukkanós fajta.

A karantén meghitt magányában ismerkedem a zsákmánnyal.

Összetéveszthetetlenül somlói és olasz.

Ez szerelem.

Furmint Február.

Újradefiniálták a Balatont.

A Balatonfüred-Csopaki borvidék ebben a műfajban is képes valami egyedit felmutatni.

Nem a fajta, csakis a termőhely érdekel.

Ráadásul a Balaton déli partjáról.

Buborékjait jóval drágább pezsgők is megirigyelnék.

Üvegbor.

Eljött a pillanat.

Szerencsénk volt.

Ribera del Duero.

A politika beleszólt.

Baron Philippe de Rothschild Cadet d'Oc Syrah 2018.

Megkóstoltuk.

Somló makettje.

Mintha nem is a birtok második, hanem első bora volna.

Ezeknek a boroknak lelkük van.

Mesteri hordóhasználat.

Anomália.

Ebből érdemes betárazni.

Guden Barbara Rosé 2018.