Ugyan még mindig alig eszik halat a magyar, de legalább már elérhető alapanyag néhány általános szupermarket hűtőpultjában. Mi egy pénteki akció során futottunk bele egy fél lazacba – mivel alig került többe az afrikai harcsánál, nem volt vita azon, hogy velünk tart a kassza felé.
Arról, hogy milyen menő – és milyen veszélyeket rejt – a cukkini, már egy hosszabb cikkben értekeztünk. Most arról lesz szó, hogy a hímivarú, termést nem hozó virágai hogyan lehetnek igazi konyhai csemegék.
Grammatikai kérdéseknél fontosabb ennek a belsőségnek az íze, amit csak fokozhatunk, ha a szokásos pörkölt helyett hagyjuk, hogy a sült ízek is érvényesüljenek.
Teli a kert ribizlivel: pár éve elültettünk néhány tövet, most meg nem győzzük szüretelni. Nem panaszkodom, nehogy félreértsék, csak a sok agrárkudarc után magamnak is meglepő, hogy valami sikertörténetté vált.
Kevés bosszantóbb dolog van annál, mint amikor az őrségi és somogyi gombászok telespammelik a facebookot vargányás fotókkal, miközben a Börzsönyben kutatóexpedícióval kell keresni. Gyakran hiába.
Nehéz elvonatkoztatnom a csehszlovák múltamtól – még bőven szocializmus volt, mikor először kóstoltam Komáromban mogorva nagyapám mellett álldogálva a majonézes halsalátát, vagyis a treskát.
„Óriási párharcnak lehetünk tanúi, kedves nézőink, kiélezett küzdelem, fej-fej mellett haladnak…” – üvöltené a mikrofonba akármelyik sportriporter, ha látná, micsoda harcban áll egymással a kert végében a menta és a citromfű.
Az idei tavasz furcsán indul: a hagyományos gyűjtési naptár felborult, olyan gombafajok csúsztak össze, amiknek termési ideje között hetek vagy akár hónapok is lehetnek.
Ha már a kedvünkért pénzt, energiát és időt fektet valaki az állattenyésztésbe, akkor megtisztelve őt, illene a disznókat - megbecsülve ezzel az állatot is – az orra hegyétől a farkáig elfogyasztani.
Aki egyszer már evett rendes mustárt, az bizony utána fanyalogni fog a semmilyen ízű bolti változatokra. Itt az idő, hogy elkészítsük a saját mustárunkat. Rém egyszerű.
A mi kedvencünk nem kötődik szorosan egyik tájegységhez sem, éppen ezért nem is kell agyalni azon, hogy milyen fűszerrel készüljön, mert itt leginkább a technológiáról van szó.
Most, hogy a húsvét a kertek alatt, érdemes legalább egyszer egy évben házi tormakrémet készíteni, hogy a sonka füstölt ízeit az arcüregünkig rúgja fel imádnivalóan pikáns íze.
Mindenünk adott ahhoz, hogy ez az étel bekerüljön a magyar gasztrokánonba, mégis kevesen ismerik a tőlünk északnyugatra kifejezetten népszerű kulajdát.
Ezen a ponton elszabadulni látszik a pokol, de semmi ok a pánikra. Bármennyire is sistereg és csirizesedik, tartsunk ki, kevergessük végtelen nyugalommal.
A nem is annyira matcha-, mint inkább pisztáciazöld keksz állaga egyszerre omlós és roppanós, az aromája pedig épp csak annyira egzotikus a zöldtea-portól, hogy akinek bejön ez az ízvilág, egy életre rákattanjon.
Amit tudok, hogy nem én találtam föl a méhviaszt, a sült krumplit meg pláne, de valamire mégiscsak rájöttem. Arra tudniillik, hogy a legízletesebb hasábburgonyát nem hogy bő, de semmilyen olajban nem szabad kisütni.
