„Néhány éve még az ország egyik legismertebb borásza volt, most utolsó saját borainak kiárusítására készül Pók Tamás. Birtokait két éve eladta, ma már csak az oktatásnak szenteli az életét.”

Ezzel a leaddel indítja Szabó Edit friss interjúját a Borsmentán, amit őszintén ajánlunk mindenki figyelmébe. Remek beszélgetés igazán mély dolgokról.

Van bennem szomorúság, mert az egri borvidék egyik meghatározó borászától soha többé nem kóstolhatok bort.

Ugyanakkor örülök annak és nagyon megértem, amikor Pók Tamás így fogalmaz: „Végre szabad vagyok.”

Búcsúzóul álljanak itt Pók Tamás szavai. Ezeket kvázi tanítványaként jegyeztem föl anno:

„A bor készítésében a borászati technológia, egyáltalán a külső beavatkozás szerepét igyekszünk a minimálisra csökkenteni. Azt gondolom, hogy a természet a bor létének, történetének több évezrednyi évjáratában tökéletesen tisztázta a biokémiai folyamatok rendjét, s a szó szoros értelmében kiforrtak a szőlő-bor átalakulás apró részletei, feltáródtak a bor fejlődésének helyes válfajai és tévútjai. Vagyis az ember közbelépésére, tudására és irányítására alig van szükség. (Minden úgy történik, ahogyan kell.) Sőt, bármennyit is megtudtunk ezekről a jelenségekről/folyamatokról, szerintem az erjedés a mai napig olyan átváltozás, melynek pontos eredményét - jóllehet a kiindulási alapanyagot, a szőlőt részletesen megismerhetjük -, a leendő zamatok finomságát, az alkotók harmóniáját csak sejthetjük.”

Kép forrása: Borsmenta