90 éves Somló nagy öregje

2016. 12. 17., 10:15
Egyéb
10472
By

A minap meglepetésbulit szerveztek Somló nagy öregjének, Fekete Béla bácsinak a Kreinbacher pincészetben. Az alábbi sorokat pont tíz évvel ezelőtt írtam a hegy nagy öregjéről a Gustóban. Drága Béla bácsi, ahogy a borai, úgy az alábbi pár sor sem évült el. Boldog születésnapot!

Fekete Béla Somlói Rizling 2006

Noha egy közeli faluban gyerekeskedett, és Somlóhoz számtalan kedves emlék fűzte, mégsem lett belőle automatikusan borász. Más pályán mozgott, Veszprémben panelben élt, onnan talált vissza a természethez.

Autodidakta módon kezdett borászkodni. Szakirodalommal és a helyi borosgazdák tanácsaival felvértezve vágott neki a nagy kalandnak. Felesége hűségesen követte, noha sem ő, sem pedig Béla bácsi fia nem rajong különösebben a hegyért, sem a levéért. (Lehet, hogy ez azóta változott, nem tudom.) Három hektárnál nagyobbra sosem nőtt a birtoka.

Tőle hallottam először, hogy a juhfark nem is olyan nagy szám, holott ebből a szeszélyes fajtából mindig ő készíti a legszebb példányokat. Egyébként soha nem a fajtajelleget hangsúlyozza, hanem a talaj és a mikroklíma adottságait.

Ráadásul olyan hosszan érleli a borait, hogy mire az asztalra kerülnek, már rég nem az a fontos, hogy furmint, hárslevelű, juhfark, chardonnay vagy rizling pörög-e a poharunkban. De nem fahordóban hagyja ám a végtelenségig oxidálódni, hanem legszebb korában palackozza az egyes tételeket, és az üvegben érik kerekké a történet. 

Az ő borai teljes pompájukban hagyják el a pincét. Ezt a luxust kevesen engedhetik meg maguknak. Soha nem hallottam tőle a manapság oly divatos kifejezéseket, mint biodinamika, feromon csapda, zöld szerek. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a Fekete-borok legközelebbi szellemi rokonait a biodinamika pápájának kikiáltott Nicolas Joly palackjaiban találtam meg. 

Szóval, itt van ez a rizling 2006-ból. Olaszrizling, természetesen. Dekantálom, mert jár neki. A dekanterben óarany csillogás. Illata tiszta, mint a tavaszi szélé. Napszaga van. Menta, rozmaring, búzavirág, olíva olajban eltett szárított paradicsom, eső áztatta bazalt, szárított gyógynövények, kamilla, oolong tea, hársméz, petrol, ásványok, sók. Mind megfér a pohárban.

Lágy, mégis bizsergető és feszes struktúra, az olajos, zsíros test aromái ott ragadnak az ínyen, a szájpadláson. A bársonyos felület mögött érezni a tanninokat, finomak, szelídek, annyira se harapnak, mint egy pár hetes kiskutya. Az alkohol 13, 5%, mégsem éget, akkor sem, amikor utolsó cseppjei már fölmelegedtek. Akkor olyan, mint a frissen sajtolt olívaolaj Toszkánából. Van benne valami a kései művek melankóliájából. 

***

(Úgy tudom, ma már új tulajdonosai vannak Béla bácsi pincéjének, akik a hegy nagy öregjének útmutatásai szerint készítik a borokat.)