1943. december 22-én született. Vagyis ma lenne 73 éves a magyar irodalom fenegyereke, a  20. századi magyar Villon. Vagy inkább Rabelais? Az a vicc, hogy mindenképpen François.

A hagyatékából előkerült töredékkel emlékezünk rá, aki számára az ivás és evés elsősorban lételméleti gesztus volt. 

"Enni kell, amíg lehet, amikor nem lehet, akkor élni sem lehet. Az utolsó művek igazi receptversek, amelyekben az író (mint Harpagon a tallérjait) számba veszi konyhai (és költői) eszközeit, a kávésdobozt, a sótartót, a hatalmas kék gőzfazekat, amiben bonyolult levese (legújabb leleményeinek egyike) fő majd" – írja egy korábbi ráemlékezésben Vinkó József.

Petri György: Minden fontos lesz

Minden fontos lesz. Mint egy Harpagon
a tallérjait, dukátjait, úgy számlálgatom-
szemlézem a kávésdobozt, a sótartómat,
gyönyörködve nézem a hatalmas kék gőzfazekat,
amiben bonyolult levesem, újabb leleményeim egyike fő
– és hogy ez mind, mind az enyém, az enyém, ez a fő.
A levest majd mindjárt részletezem, hiszen szakácskönyvet is írok,
véghónapjaimba mindent belezsúfolok, amit bírok.
Vagy végéveimbe? Senki se tudja. A játszma nyitott.
Az élet tartama – miként a főzés mikéntje – titok.
És mennyi gond eldönteni, hogy fartő legyen vagy hátszín,
vagy netán rostélyos – erről nem lehet dönteni játszin,
mennyi legyen a velős csont meg a ritka csont aránya,
ez ügyben dönteni, ez a szakács erénye