A japán whiskyt nem lehet eléggé csodálni

2018. 11. 14., 11:00
Spiritusz
5903
By

Pláne, ha úgy hívják, Nikka.

Az sem túlzás, hogy ennek az 1962-ben piacra dobott klasszikus blendnek a Super nevet adták.

Mert tényleg szuper! 

A japán blendekre pedig az jellemző, hogy minőségben, ízgazdagságban, komplexitásban közelebb állnak a single maltokhoz.

A skót blendeken szocializált ízlelőbimbók nem győznek ezen eleget csodálkozni. Amúgy nem is lehet.

A Super Nikka magas minőségében nyilván szerepet játszik az a nem elhanyagolható tény is, hogy a lepárló az összes alapanyagot maga álltja elő a blendjeihez.

A japánok már-már tudományos precizitással állnak a whiskykészítéshez és ez minden kortyban tetten érhető.

De ettől a hozzáállástól nem sterilek, hanem éppen hogy végtelenül árnyaltak a japán whiskyk. Szép példája ennek a Super Nikka.

Kaleidoszkópszerűen forognak a pohárban az illatok. Első szippantásra finom gyógynövények, maláta, karamell, citrusfélék. Megint maláta. Majd sóskaramell, végül leheletnyi tőzeg, éppen csak jelzésszerűen, mint Utagawa Hiroshige bizonyos fametszetein a sziluett. Aztán megint maláta.

Ízben a tőzeg füstös aromája a sóskaremellel fej fej mellett ér célba.

Megjegyzem, mindezt nem a Nikkás gyűszűből, hanem rendes whiskys kóstolópohárból szippantottam ki.

Lecsengésben a sóskaramellé a győzelem. 

Egy krémsajt nem lehet műalkotás, kérem, de egy japán whisky igen.

Igen, igen, igen.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Milyen a whisky, ha japán?