A nemzetközi trendek azt mutatják, az utóbbi évek slágeritala a gin. Divathullám, amit mindenki meg akar lovagolni. Mi sem akarunk kimaradni a buliból, Magyarországon is sorra születnek a jobbnál jobb kézműves ginek.

2018-ban az Agárdi Pálinkafőzde villantott, nemrég megszületett az Opera Gin Budapest, azt követte a Terminus No.1 Dry Gin, aztán jött a Búzavirág, majd belekóstoltunk a Tattoo névre keresztelt ginbe, ami nálam el is vitte a pálmát.

Legutóbbi felfedezettem Mrs. Millicent névre hallgat. Kiderült, hogy nevét Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének amerikai szereplőjéről, Millicent Ingramről kapta.

„Millicent Ingram nem volt az az észbontó, zokognivaló amerikai szép lány, akit az ember Párizsban láthatott a háború utáni években, amikor rajtuk kívül minden olyan csúnya volt ezen a világon. Millicent csak a második garnitúrába tartozhatott az amerikai szépségek közt. De azért ő is szép volt, bár szépnek nevezni talán túlzás, mert arca egészen kifejezéstelen volt. De mindenesetre nagyon jóképű volt, kicsi orrával, nagy és nagyra festett, egészséges szájával, kitűnő, sportív alakjával; izmai rugalmasaknak látszottak, mint a gumi.”

Vajhon mire gondolhatott a keresztapa, milyen rejtett kapcsolatot fedezhetett fel a kifejezéstelen arcú, második garnitúrába tartozó amerikai szépség és a Bestillo légies, törékeny, parfüm karakterű ginje között, az örök rejtély marad számomra. 

Mrs. Millicent, mint gin, egészen biztos, hogy nem a második garnitúrába tartozik. 

Illatában narancs, citrom, bergamot, kardamom, talán fahéj, és még sok szétszálazhatatlan fűszernövény és fűszer. Bár rendkívül parfümös, karaktere nem billen át az illatszerek világába. 

Ízben a citrusok vezetnek, puha, selymes textúrája és eleganciája arra ösztönzi az embert, hogy tisztán fogyassza. 

Nehezen vettem rá magam, hogy gin tonicnak igyam, de miután megtaláltam hozzá a megfelelő, képen látható tonicot, egyre ritkábban ittam tisztán a gint. 

A Mrs. Millicent hátteréről itt olvashat bővebben.