Ez minden érlelt almapálinka ideája
Az Agárdi Pálinkafőzde 2002-es debütálásával katalizátor szerepét játszotta a magyarországi pálinkakultúra újjáélesztésében.
Vértes Tibor ügyvezető igazgató két társával anno a borkultúra sikerein felbuzdulva vágott bele a pálinkafőzde megalapításába.
Agárd neve fogalommá vált a szakmában, ahogy érlelt almapálinkájuk is 20 éve etalonnak számít.
Aranysárga színét az aszús hordótól kapta, amelyben érlelték. És itt rögtön álljunk is meg egy szóra.
Egy híres, nyugdíjba vonult párlatmester szerint luxus a gyümölcspálinka gazdag aromavilágát feláldozni az égetett tölgyfahordó unalomig ismert vaníliás, pörkölt, vajas aromaegyvelegének oltárán. A tölgyfa alkalmazása a pálinka esetében a whisky és konyak érlelési tradíciójának fantáziátlan követése.
Alapvetően osztom öreg barátom véleményét, de fenntartásokkal, ugyanis a spirituszok világában engem csak az érlelt párlatok hoznak izgalomba.
Szerintem van létjogosultsága a tölgyfahordónak, csak meg kell találni a megfelelő alanyhoz a megfelelő állítmányt.
Ezért példaértékű számomra az Agárdi Érlelt Almapálinka, mert a hordó átadja ugyan fűszereit, de hagyja élni a gyümölcsöt.
Illatától összefut a nyál a számban, olyan intenzív a friss sárga alma lédús jelenléte, hogy még a héja vad aromái is felsejlenek.
Csak miután felmelegszik a kezemben a pohár, bújnak elő a hordó fűszerei, de igazán diszkréten: fahéj, szegfűszeg, vanília, de közben az alma frissessége mit sem veszít bódító erejéből.
Ízben is a gyümölcs van legelöl héjastul, szőröstül-bőröstül.
A kortyban ott keringenek a hordós érleltség jegyei, de egyetlen pillanatra sem kerekednek felül a gyümölcsön.
Sőt lecsengésében már egyértelműen az alma héja dominál kellemes kis kesernyével a legvégén.
Számomra még mindig ez minden érlelt almapálinka ideája.
Ja, és a palackozás is egész csinos.