Nagymamámnál a tisztaszobában mindig hűvös volt és birsillat. A szekrény tetején sárgán világítottak a birsalmák, mint a villanykörték. A belőlük készült kompótot nem szerettem, de egy szelet birsalmasajtért a lelkemet is eladtam.  

A gyümölcs gazdag szakirodalmát böngészve sehol nem akadtam nyomára, vajon mióta készítenek belőle pálinkát. A nagyszüleim minden gyümölcsöt cseppfolyósítottak, de birspálinkát sose főztek. Bő 10 évvel ezelőtt már aligha akadt olyan főzde, amelynek szortimentjéből hiányzott volna a birspálinka. 

Mindenféle divatok jönnek-mennek, az illatos piros gyümölcsök, élükön a málnával, pár évvel ezelőtt lecsengtek. Aztán jöttek a vadon termett fruttik párlatai: kökény, vackor, csipkebogyó, majd vadszilva, vadkörte és társaik.

A birs a domesztikált gyümölcsökhöz hasonlóan valójában klasszikus íznek számít, mégis inkább egyfajta kapocs szerepét tölti be hagyomány és egzotikum között. 

Most a műfaj egyik legszebb példányára szeretném felhívni olvasóink figyelmét. A Fenegyerek, alias Pach Gábor csodálatos birspálinkájáról ejtenék pár szót.

Aki szeretne többet is megtudni az alkotóról, annak ajánlom a Mindegy, csak folyjon podcastunkat, amelynek első adásában Gáborral alaposan körbejártuk a nagy magyar pálinkaanomáliákat. 

Most azonban kizárólag erre a kifinomult tételre koncentrálok. Hogy melyik gyümölcs nyerné a legillatosabb pálinka címet, nem tudom, de az biztos, hogy ez a birs dobogós lenne. 

Légies, tiszta, könnyed illat, íz és struktúra. Olvad a szájban. Illatban legerőteljesebb a citrusfélék jelenléte, mellette mintha a rózsaszín húsú grapefruit, sőt mandarin is megjelenne. De ott figyel a mentalevél és a fehér ibolya is. 

A gyümölcs kövecses húsának textúrája és a citrusos fanyarság kéz a kézben jár. Íze fűszeres, virágos, citrusos, szegfűszeges, lecsengésében is a citrusoké a főszerep. Szerkezete kellemesen olajos, lágy, gömbölyű. 

Az alkohol édessége diszkréten háttérben marad, ez egy birspálinka esetében alapszabály.