Légli Géza Matacs Chardonnay 2020.

Ritka ajándék a természettől, hogy egymás után két szuper évjárattal ajándékozzon meg egy borvidéket. Márpedig Légli Géza szerint Szőlőskislakon és környékén ez történt 2019-ben és 2020-ban. 

A két évjárat között a különbség, hogy míg az előbbi alapvetően a fehérboroknak kedvezett, addig 2020 fehérben és vörösben is kiemelkedőt produkált. 

Géza azt mondja, sikerült kompromisszummentesen végigvinni a szüretet, vagyis elég jó volt az összhang az időjárás és a borász észjárása között. 

Több részletben szedte le a szőlőt, így a chardonnay-t is a Matacs-dűlőben, külön erjesztette a négy különböző korú és klónú tőkék gyümölcsét. A különböző szüreti időpontokban begyűjtött mennyiség külön-külön spontán erjedt, majd 15-20 hl-es ovális hordókban érlelődött 8 hónapig. 

Ezeket a hordókat Dallos Balázs kádár készítette zselici és bakonyi tölgyből. Géza csak pannon stokinak hívja őket, merthogy Dallos korábban a híres osztrák Franz Stockingernél dolgozott (ma is készít számukra hordókat, ha jól tudom), aki speciális ovális, egyedi kidolgozású hordóival írta be magát a világ nagy borkönyvébe. 

A pannon stokik Légli Géza pincéjében (Kép forrása: Légli Géza)

Azért fantasztikus az ilyen Stockinger szellemben fogant hordó, mert égetik ugyan a belsejét, de csak a dongák meghajlítása miatt, utána az égett réteget kigyalulják belőle, majd az egész hordó lúgos-gőzös kezelést kap, ezzel megszabadítják a durva cserességtől, ami a borba már nem kerül át.

Meg aztán nem is kicsik ezek a hordók, elég nagy felületen érintkezik velük a bor, ami szintén nem hátrány. És mégis fában érlelődik, nem acéltartályban. 

Légli Géza több fronton is lebontja a sztereotípiákat. Bátran felvállalja a chardonnay-t, amit a szakma és a fogyasztók is hajlamosak lefitymálni. Pedig a fajta igazi lakmuszpapír, ha nem gyötrik agyon technológiával, megmutatja a terroirt a legőszintébb formájában.

Például azt, hogy az ásványosság a löszön is visszaköszön. Amúgy kötött a talaj magas mésztartalommal. Valamitől csak ott van a pohárban az a krétás karakter. Géza hisz abban, hogy a dél-balatoni borok esetében is lehet terroirban, egyediségben gondolkodni. A lösz nem egyenlő a homokkal, bár hajlamosak vagyunk a szinonimájaként gondolni rá. 

Ahogy a gyümölcsösséget még borászok is hajlamosak ciccegve bagatellizálni, mintha az csak a könnyű, egynapos, reduktív borok makeupja lenne. 

Pedig nem az. Komoly érték, aminek lehet örülni. (Más kérdés, hogy a dél-balatoni borok hosszú távon képesek-e megőrizni ezt az értéket.)

De nézzünk konkrétabban: 

Már a színe is lenyűgöző aranyos mélységével.

Illatában érett gyümölcsök (őszibarack, körte, mangó, ananász), krétás ásványosság, tajvani oolong tea, hűvös menta. 

A korty telt, ízben az ásványossággal versenyeznek a gyümölcsök, az őszibarack győz. Ha vakon kóstolnám, meg nem mondanám, hogy dél-balatoni bor pörög a poharamban. Szívesen betenném egy észak-balatoni borsorba, vajon mit mutatna ott. Egyszer még megviccelek vele valakit. 

Szuper intelligens savai csodás egyensúlyban tartják az egész, gótikus csúcsívekben végződő szerkezetet.

Ez a bor lerombolja azt a sztereotípiát, hogy a Dunán innen csak a Balaton északi partján lehet nagy fehérborokat készíteni. 

A Lidlben vettük 1999 forintért. Amikor kinyitottuk, nem akartunk hinni a szemünknek, orrunknak, ízlelőbimbóinknak. Ennyiért ilyet??? Vannak még csodák.

Fotók: gusto.hu