Miatta lettem Somló elkötelezett trubadúrja. Sokszor megénekeltem már, hogy a megbízhatóság szobrát Györgykovács Imréről lehetne megmintázni.

Olaszrizlingje anno mérföldkő volt számomra. Akkor értettem meg, hogy ebben a fajtában ott van a nagybor lehetősége.

Évről évre kóstolom és értékelem új évjáratait. Most 2017-es olaszrizlingjét töltöttem a poharamba, és már meg se lepődöm azon, hogy nem lepődöm meg.

Egy bor, ami a dugó kipattintása után napokkal később hozza a legszebb formáját.

Gyönyörű, mély szín, zöld reflexekkel.

Szikrázóan tiszta illatában egyszerre vannak jelen a tavasz virágai és az érett nyár szalmabálái. A bazalt illata. Szárított virágcsokor, gyógynövények a menta hűvös frissességével és gazdag, sós mineralitással.

Pazar bor, telt, vastag, magas, krémes. 14%-os alkoholtartalma nem lóg ki az összképből, intelligens savai alkotják a vázat. Minden cseppje az egyensúlyról szól.

A fajta nem veszik el az összképben, de a fókusz inkább a termőhelyen van.

Györgykovács ezt mesélte a borról a Bortársaságnak: „Volt itt egy lány, Olaszországban írja a borász-diplomáját a bazaltról. Vitt egy üveggel a professzorainak, utána hosszú levelet kaptam, amiben ő és a tanárok méltatták az olaszrizling rétegzettségét, sósságát. Hát, jólesett.”