Diósdon, egy italdiszkontban bukkantam erre a borra. Egy ideje rá vagyok kattanva a somlói juhfarkra, ezért ezzel a palackkal sem kellett sokáig szemeznem, hogy végül együtt menjünk a pénztárhoz.

2880 forintot csengettem ki érte, pedig akkor még semmit nem tudtam a palack tartalmáról.

Otthon aztán elégedetten konstatáltam, hogy nem jártam rosszul, a Fehérvári Borbirtok 2020-as Nagy-Somlói Reserve Juhfarkja megérte a kockázatot.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a borversenyeken elért eredmények hidegen hagynak, döntésemben semmilyen szerepet nem játszott az üveg nyakán virító plecsni, miszerint a Mundus Vini nemzetközi versenyen aranyéremmel jutalmazták.

Egyedül az érdekel, mit mutat egy bor itt és most a poharamban.

Mély arany színe igazán vonzó. Illata fajtajelleges, mondom ezt magabiztosan, miközben a juhfark illatát a legnehezebb körülírni számomra, mert olyan gazdag árnyalatokban.

Engem leginkább a naspolyára emlékeztet, meg a túlérett körtére és őszibarackra, és van ott még egy kicsi punnyadt déligyümölcs, talán mangó.

A korty telt, lágy, hangsúlyozom, lágy, egyáltalán nem savas, ízben a kissé már túlérett gyümölcsök mellett ott vibrál a somlói ásványosság.

A hordó aromái szerencsére nem élnek külön életet, a 6 hónapos seprőn érlelés pedig valószínűleg csak jót tett a bornak.

Három nap múlva visszamentem, vettem még egy palackkal. Aztán egy hét múlva megint.

Ittam ennél sokkal karakteresebb, egyedibb, izgalmasabb juhfarkokat. Ebben a borban az tetszik, hogy a maga egyszerűségében képes közvetíteni egy sokrétű borvidék gazdagságát.

Fotó: gusto.hu