Azt, hogy hol tart egy ország borkultúrája, nem a nagy, hanem éppenséggel a kis, hétköznapi borai alapján lehet igazán megítélni.

Ausztriában – többek között – az a csodálatos, hogy a termelők az 5-6 eurós polci áron is képesek szép számban olyan borokat produkálni, melyek sokkal, de sokkal nagyobb élményt nyújtanak annál, mint amit az áruk alapján várnánk.

Ezt a horitschoni Blaufränkischt Bécsben élő lányom hozta, a Billában vette 5, 50 euróért. Ez az egyik kedvence.

Ebben az árkategóriában szokatlan mélység színben, illatban, ízben.

Meglepően komoly, fűszeres-fás-gyümölcsös illat, amit azért szét lehet szálazni. Főleg szegfűszeg és feketeszeder, illetve diszkrét cédrus versenyez a pohárban.

A pohár falán vastagon tapad, és ennek megfelelően a korty is húsos, telt, puha. A fűszer-fa-gyümölcs hármasból ízben az utóbbi kerekedik felül.

Tanninja kedves, lágy, savak sehol. Mégsem lomha a bor, van benne vitalitás, sőt megkockáztatom, elegancia is.

A korty nem túl hosszú, de nem is kurta. Lecsengésében valahol félúton van egy kis szárító fa, de a végén helyrebillen az egyensúly.

Idősebbnek és érettebbnek mondanám a koránál. Mert hát csak két éves, 2018-as.

Másnap, sőt harmadnap is újrakóstolom. Nem esik szét, nem oxidálódik, nem fárad el.

Arra bíztatom a lányomat, legközelebb is hozzon egy palackkal. Vagy akár kettővel.