Újra és újra elmondom: a címke évtizedek óta változatlan, mint a barlangrajzok. Az a marketingje, hogy nincs marketingje. A neve fogalom, stílusának komoly rajongói vannak.

Magam is közéjük tartozom és mindig gyerekes izgalommal várom, amikor borainak újabb évjáratai megjelennek a polcokon.

Györgykovács Imrétől a 2018-as Nagy-Somlói Olaszrizlinget kóstolom. Most is meg tud lepni.

Bámulatos, ahogy a töppedt és feszes héjú szőlő aromavilága egy-egy villanásra aszús-likőrös illatban egyesül. Hűen visszatükrözi a meleg évjáratot.

Ahogy a bor fellélegzik a pohárban, még árnyaltabb a kép: forró bazalt, tűzkő, ásvány a köbön, aszalt paradicsom, tajvani oolong tea, sütőtök, naspolya, csúcsminőségű extra szűz olívaolaj, aszalt sárgabarack.

A háttérben mediterrán fűszerkert. Napfény. Forróság. De már az ősz is ott figyel a pohárban, az avar elmúlás-illatával.

Mintha forró lávát innék, anélkül, hogy égetné a torkom.

A 14%-os alkohol csak akkor csiklandozza a garatot, amikor a bor túlságosan felmelegszik a pohárban. Szerintem 18 fokon, kvázi vörösboros hőmérsékleten mutatja legszebb arcát.

Krémes, olajos, nagy test, a korty puha és sűrű szövésű, már-már rostos gyümölcslé benyomását kelti.

Momentán Somló leglágyabb arca.