Sorry, a címben egy kicsit csúsztatok. Mert hát dehogy jó nászút helyett inni. Nászúton inni, az a jó. De amikor Ipacs Szabó István frissen beszerzett két palackját egymás mellé teszem az asztalon, önkéntelenül egybeolvasom a két bor számomra kedves nevét. Hát így.

A Nászút helyett (2018) 100% Villányi Franc, a fajta Ipacs-Szabó István szerint (is) a borvidék jövőjének kulcsa.

Csak a fajta és Villány mély kapcsolatába vetett hit inspirálhatta Istvánt, hogy a nászútra félre tett pénzből megvásárolja Siklós-Máriagyüdön azt a területet, ahol aztán ez a franc nevelkedett. 

A merjünk kicsik lenni gondolat jegyében fogant két hektáros birtokért tavaly még a Vylyan pincészetnél igen régóta betöltött és imádott főborászi állását is feladta. 

A Nászút helyett csodás bor. A palack kipattintása után egy héttel is teljes szépségében tölti ki a poharat. Ráadásul jobban áll neki a burgundi kehely, jobban ki tud benne teljesedni. 

Olyan sok energia van benne, hogy kell a tér. Illatban is rengeteget ígér: mélységet, magasságot, eleganciát, finom kis részleteket. A fajtajelleg kevésbé borsos arcát mutatja, de így is tele van fűszerekkel, aztán ott egy rakás érett gyümölcs az aszalódás határán, miközben semmi túlérett-lekváros jegy nem zavarja az egyensúlyt. 

Koncentráltsága ízben teljesedik ki igazán: sűrű, tömény szerkezet, a gyümölcsös-fűszeres vonal mellett a csoki-kávé is megjelenik, bár nagyon diszkréten. A korty sav-tannin harmóniája példaértékű, tanítani kellene. A legszebb benne, hogy a korty vége hűvős és üdítő.

A 2019-es Inni jó, aminek minden évjáratát kóstoltuk, most is hozza a formáját. Kedves, puha, zamatos, behízelgő, testes, miközben tanninjai szinte észrevétlenek, savai barátságosan dorombolnak. A frissen préselt piros gyümölcsök (áfonya, meggy, ribizli, cseresznye) és az érettség (időből, hordóból gyúrt aromák) pipec egyensúlya.

Fantasztikus, ahogy Ipacs Szabó ezt az élményt képes évjáratról évjáratra reprodukálni.

Fotók: gusto.hu 

A borokat a Radovin borkereskedésben szerereztük be.