Húsz évvel ezelőtt Villány hallatán a nagy nevek (Bock, Gere, Tiffán, Malatinszky, Vylyan) ugrottak be először, teljes joggal, hiszen ők alapozták meg a borvidék hírnevét, alakították ki a villányi vörösborok stílusát.

Manapság egyre gyakrabban kapjuk fel a fejünket kis, családi pincészetek remek tételeire. Ezek a borok azért érdekesek, mert nem a nagyok által kikalapált stílust követik. Saját úton járnak.

Az úgynevezett nagyborokban a tannin és a sűrűség még mindig az ihatóság rovására megy. Ezeknek a boroknak szerintünk játékosabb a szerkezete, a tannin-sav struktúrája. És több bennük az íz, az élet.

Ilyen számunkra Bakonyi Péter, Ipacs-Szabó István, Horst Hummel, Ralf Wassmann, és legújabb felfedezésünk, Joó Tamás pincészete.

Most 2017-es Cabernet franc-ját töltöttük a poharunkba.

Fajtajelleges illatát finom őrölt fűszerpaprika, feketebors, aszalt szilva vezeti. Később kinyílik benne egy csokor ibolya.

Ízképét intelligens, vitális sav, puha tannin alakítja. A szerkezete-struktúrája játékosan könnyed. Itatja magát. A kortyban fordul a kocka, az aszalt szilva van elöl, mögötte a fűszerek, leghátul pár szál ibolya.

Utóízben a fűszerek, különösen a feketebors jelenléte meghatározó.

Joó Tamás nagyszülei az ’50-es években már készítették a jó öreg kékoportót. Tamás 2013 óta palackozza 6-7 hektáron, a villányi és siklósi területen termelt borait. Ez a cabernet franc a siklósi várra néző, de bizarr csengésű Akasztófa-dűlő termése.

18 hónapig érlelődött 500 literes magyar tölgyfahordóban.

3600 forintért vettük, de nagyobbat dobbant volna a szívünk, ha mondjuk 2999 forintba kerül. Reálisabb ár-érték arány, szerintünk. Amúgy a címkéje is egész jó.

Fotók: gusto.hu