Esküdt ellensége vagyok minden gyerekkel vagy kutyával nyomuló lájkvadász posztnak, de ezúttal Momó tényleg a kóstolás főszereplőjévé vált.

Mindig ott sertepertél körülöttem, amikor éppen a készülő cikkhez fotózom a palackalanyt. Többször megtörtént már, hogy felugrott és kilöttyent valamennyi bor vagy sör a padlóra, és bár az utcán levadászott papírzsebkendőket tonnaszámra volt képes az elmúlt 12 évben megfuttatni a bélcsatornájában, addig az alkoholra mindig fintorogva reagált.

Ez volt az első alkalom, hogy a padlóra fröccsent pezsgőre mohón rávetette magát és amikor alaposan felnyalta, azzal a bizonyos vanmégebbőlafinomságból?-tekintettel nézett rám.

Helyedre, mordultam rá a tőlem telhető legfalkavezérebb hangon, mire ő sértődötten hátat fordított nekem a babzsákján. 

Momónak amúgy igaza van.

Ettől a pezsgőtől én is egyből kopóvá lényegülök, és csaholva kergetem az illatot körbe-körbe a pohárban. Légli Brut.

Illatban, ízben, struktúrában, kifinomultságban a legnagyobb hazai pezsgők között a helye.

Régen tapasztaltam ilyen artisztikus egyensúlyt frissesség és érleltség között.

Illatban zöldalma, fehér húsú őszibarack, akácvirág, akácméz, a háttérben rendkívül diszkréten toast aromák.

A korty puhasága, krémessége legszebb champagne-élményeimet idézi. Buborékjai apró akupunktúrás tűszúrások a nyelv felületén.

Ízben a citrusok, alma, barack, virág és méz jegyek mellett szárított mezei virágcsokrot, pirítóst, kekszet, tejszínhabot is vizionálok.

A Bortársaság honlapján olvasom, hogy a pezsgőkészítés minden lépése a pincénél történik, ezért csak kis tételszámban degorzsálnak, viszont folyamatosan. Ha jól értem, ez 2021-es degorzsálás, ez tehát a magyarázat a frissesség és érleltség egyensúlyára. 

Ha minden igaz, rajnai rizling, furmint, chardonnay és zenit házasítása, ami 20 hónapot töltött seprőn. Ritka szép együttállása ezeknek a fajtáknak.

6150 forintért ez a pezsgő a maga műfajában abszolút best buy.

Fotó: Kling József / gusto.hu