Miért üldözöm a hivatalokat a Cava Day projekttel?

2020. 04. 21., 16:30
Buborékláz
1272
By

Elmesélem.

Négy évvel ezelőtt családommal Spanyolországba költöztem. Nem mondom, hogy gondosan előkészítettük az utat, hiszen a nyelveket (új lakhelyünkön a katalán a beszélt nyelv a spanyol mellett) nem beszéltük, albérletünk és munkánk nem volt, csak fejenként egy kis bőrönd.

A Mézga család-szerű történetet a blogomban megírtam, de most ez nem lényeges. A karrierünk kapcsán ugyanis tettünk lépéseket már jóval az utazásunk előtt. Borszakértő házaspárként kézenfekvő volt, hogy a cava fővárosában a spanyolok pezsgőjével is szeretnénk foglalkozni. Itt jegyzem meg, hogy lakóhelyünk, Sant Sadurní d'Anoia tényleg a cava fővárosa, a capitalofcava.com domainnév mégis szabad volt. Már nem az, a miénk, ezen keresztül szervezzük cavatúráinkat, máig több mint 200 vendégünk volt már.

Németh Ági a férjével spanyolországi irodájukban

Az előkészületek része volt a cavás kontaktjaim élesítése: akkor már több cavakóstolót szerveztem itthon, a borászatok marketingeseivel jó kapcsolatba kerültem. A tőlük kapott összes hivatalos szervnek elküldtem színes-szagos és három oldalban kifejtett koncepciónkat az International Cava Day kapcsán. Sajnos az a postafiókom már nem él, így nem tudom megmondani, hogy mekkora nulla volt a válasz, de úgy rémlik, egyetlen szervtől kaptam csak egy kurta elutasítást, máshonnan még annyit sem.

Miért üldözöm a hivatalokat a Cava Day projekttel?

Azt hiszem, leginkább a Malbec Day inspirált. Tanultam a szőlőfajtáról, kóstoltam is borát, de ennyi és nem több volt a viszonyunk egészen addig, míg részt nem vettem egy Malbec Day rendezvényen. Kiderült, hogy az évek során lassan verte át a boros közfigyelem küszöbét az argentin projekt, mára azonban több mint 50 országban ünneplik egy napon az összes argentin klisével, tangóval és Evitával a malbec szőlőfajtát. Az az egy nap pedig több napra kihat, cikkek születnek, új fogyasztó–termék kapcsolatok születnek, a résztvevők okosodnak – szóval jó az egész.

A cavakészítők azzal küzdenek, hogy bár a champagne-nyal versenyeznek egy ligában, a fogyasztók szemében valahogy mégis NB2-esek, és inkább a proseccóhoz hasonlítják a cavát.

A cavát felügyelő DO CAVA oldalát és a többi cavás oldalt áttanulmányozva egyértelművé vált, hogy jót tenne nekik egy külső szem, némi friss vér, kis újítás. Egy példa: a DO CAVA honlapjáról nem derül ki, hogy hol készülhet cava – ez nem volna alapvető fontosságú információ?

Azért is segítünk

Két évvel ezelőtt, már helyi lakosként a városi cava-látogatóközpont vezetőjével tárgyaltunk. Megvolt a személyes kapcsolat, a nyitottság, így természetesen előhozakodtunk a Cava Day koncepcióval. A hölgy kérte, hogy küldjük el a tervezetet, és ő egyeztet a DO CAVA vezetőivel a következő értekezlet során. A tervezetet aktualizáltuk, csinosítottuk – kaptunk is ezúttal egy sokkal szemben megfogalmazott nemet. Ekkor konkrét pénzösszeget kértünk az általunk elvégzendő konkrét feladatokért. Kelet-európai mércével is visszafogott szám volt, mégsem kérték.

Németh Ági és a spanyol nagykövet

Közben jártuk a borászatokat, egyre több ismerősünk és barátunk lett, manapság már nem tudunk végigmenni a főutcán anélkül, hogy meg ne állnánk ezt-azt üdvözölni. Mindkét szomszédunk cavakészítő, nem kell húsznál többet lépnem, ha cavát szeretnék venni. Látjuk, szépen fejlesztenek – ilyenkor félig tréfásan megállapítjuk, hogy bizony mi jópár téglához, új bútorhoz hozzájárultunk...

Jött a vírus

Március elején egyik napról a másikra jött a krízis. Se piac, se kávézók, de még a szomszéd pezsgészet is lehúzta a redőnyt. Hátborzongató volt a hirtelen változás.

Hazaérkezve megdöbbentem, hogy bár a második legfertőzöttebb országból jöttem, semmilyen óvintézkedést nem tettek.

Mi viszont – a hazai hatóságokkal szemben – komolyan vettük, honnan jöttünk, beszálltunk a férjem kocsijába és egyenesen a Szent György-hegyre mentünk – és most is itt vagyunk.

Itt nincs folyóvíz, nincs tévé, nincs rendes ház, ezért időnk nagy részét a tűz mellett töltjük és agyalunk. Persze, hogy eszünkbe jutott a Cava Day, meg a járvány sújtotta spanyol barátok. "Megcsináljuk?" "Megcsináljuk!" Nagyjából ennyi volt, meg pár nap munka, és elkészült egy új weboldal, Twitter-, Facebook- és Instagram-oldal, sajtóanyag, grafikák, felhívás a borászatoknak. Elindítottuk.

Szigorú levelet hozott a posta

Szépen kezdtek jönni a borászatoktól a válaszok, ugyan nem sok, de nem is vártuk, hogy első évben mind a 200 válaszoljon. Kellenek az első fecskék, akik majd a következő évre hívják a haverokat. Hamarosan kaptam egy emailt a DO CAVA egyik munkatársától, aki érdeklődött, hogy mit csinálunk, és miért.

Röviden leírtam, hogy ez egy kampány, amelyet mi önkéntesen, ingyen csinálunk, célja, hogy figyelmet irányítson a cavára. Aki akarja, annak feltesszük a logóját, akinek a külföldi disztribútora a Cava Day alkalmából kedvezményt ad, azt közzétesszük. Felajánlottam, hogy részletes összefoglalót küldök, és a járvány végeztével örömmel vitatjuk meg a tapasztalatokat személyesen. A hölgy erre nem válaszolt.

Rá egy héttel azonban hivatalos levelet kaptam a DO CAVA által megbízott Baker & McKenzie ügynökségtől, akik jelezték, hogy súlyos törvényszegést követünk el. A dolog lényege, hogy mi a cavák mellett az épphogy a DO CAVÁt elhagyó, de esetleg a jövőben oda szívesen visszatérő corpinnat borászatokat is szívesen láttuk volna, ahogy az első cavát készítő Josep Raventos utódja, Pepe Raventos borászatát is, amelyik ugyancsak elhagyta a DO CAVA appellációt.

Az vezérelt minket, hogy a helyi viszályok a világ számára nem sok értelemmel bírnak, és a borkereskedésekben együtt vannak a cava és nem cava spanyol pezsgők. Az, hogy a felügyelő szerv nem képes megbirkózni a belső problémákkal, és ennek következtében többen – elsősorban a magas minőséget képviselő termelők – kilépnek az ismertebb márka kötelékéből, eléggé árulkodó. Emellett az ő hozzáállásukat is értem, hiszen az a dolguk, hogy védjék az eredetvédett terméket, és őrködjenek az alapszabályai felett.

A problémás részeket eltávolítottuk, de a hasznos linkek közt és a szótárban azért is szerepelnek az inkriminált kifejezések – persze szigorúan csak edukációs célból.

Még egyszer hangsúlyozom, igazuk van, értem a szigort. De csak ennyit kaptunk többéves próbálkozásunkra is mostanra már legalább 168 munkaórára. Sebaj, azért folytatjuk, naponta posztolunk, és április 23-án reméljük, sokan koccintanak majd cavával.