A legrégebbi és legkedveltebb családi receptek számomra a legalattomosabb típust képviselik: írásba foglalásuk mindig jóval nehezebb feladat, mint bármelyik saját találmányomé. 

Ezeket már annyiszor megfőztük itthon, hogy csukott szemmel is el tudjuk őket készíteni, ki ezzel, ki azzal ízesíti a fogást, és valójában kb. egyetlen összetevő sem nevezhető fixnek. Mindazonáltal azt hiszem, az én tegnapi verzióm tényleg dobogós helyet érdemel a sült gombafejek versenyén, úgyhogy gyorsan be is véstem a szakácskönyvembe.

Klasszikus hűtőkipucoló-maradékhasznosító fogás következik, ami (ha ügyesek vagyunk), nemcsak isteni finom, de igazán csinos is!

Hozzávalók 4 főre

• 1,5 kg csiperkegomba
• 60 g juhtúró
• 3 dl tejföl
• 2 tojás
• 3 evőkanál finom mustár (én a magos mustár híve vagyok, de a kalandosabbak kísérletezhetnek egy jó csípős dijoni vagy ír mustárral is)
• 1 kisebb fej lilahagyma 
• 50 g szalonna vagy bacon
• 1 csokor friss petrezselyem
• bors
• olívaolaj

Mindig akkor jut eszembe gombát tölteni, ha jó nagy példányokat látok a piacon — de ez csak a személyes lustaságomnak köszönhető, hiszen apróbb gombafejekkel még elegánsabb miniatűr falatkákat gyárthatunk (már ha van egy fél napunk, hogy mindet meghámozzuk). Előbb óvatosan kitörjük a szárukat, majd megtisztítjuk, megmossuk a gombafejeket. Egy nagy tepsit alufóliával borítunk (hogy ne a fémről kelljen majd vakargatni az odasült darabkákat), és löttyintünk rá egy kis olívaolajat. A gombafejeket szépen besorakoztatjuk a tepsibe, értelemszerűen a homorú részükkel felfelé.

A gombaszárakat is megtisztítjuk, és a lilahagymával együtt apróra vagdaljuk őket. Egy tálban összekeverjük a tejfölt és a juhtúrót — ez nem lesz könnyű: ha jó minőségű, zsíros túrót vettünk, akkor érdemes bevetni akár a botmixert is —, majd hozzáadjuk a mustárt és a tojásokat. A hagymát kétfelé osztjuk, a kupac egyik felét, és a gombatörzseket is belekeverjük a töltelékbe. Én szeretem, ha picit darabos marad a massza, úgyhogy ilyenkor már nem használok mixert.

Kóstolunk: sózni a juhtúró miatt szerintem már nem kell, de ízlés szerint tovább ízesítjük borssal, vagy belelapátolunk a tálba még egy kis mustárt. (Esetleg bármi mást, amit a hűtőben találunk.) Ha elégedettek vagyunk, egy kanállal megtöltjük a várakozó gombafejeket, majd magunkban szolidan szentségelünk egy sort, hogy már megint túl sok/túl kevés/túl folyós lett a töltelék. Kicsit trükközünk, hogy jusson mindenhova, majd jöhet a díszítés.

A gombák tetejét megszórjuk a maradék lilahagymával, majd az apróra vágott szalonna vagy bacon következik, végül a szintén felaprított petrezselyem. 180 fokon (légkeveréssel) jó 25-30 perc kell neki, attól függően, hogy mennyire szeretnénk megpirítani.

A gombafejeinkből mutatós előételt rittyenthetünk, de másfél kilóból már egy főételre is futja egy könnyebb ebéd alkalmával, mondjuk egy jó sűrű leves után. A jó hír az, hogy ehhez a recepthez tényleg bármit használhatunk, amihez éppen kedvünk szottyan. Nálunk készült már bazsalikomos-szárított paradicsomos, újhagymás-kecskesajtos, sőt, aszalt szilvás-diós verzió is — a szabály az, hogy nincs szabály!