Olyan, hogy kínai konyha, nincs. Ez csak egy leegyszerűsítő klisé. Egyrészt mert Kína hatalmas, ahány tartomány, annyi ízvilág, de legalább nyolc kulináris irányzat létezik, amin maguk a kínaiak sem igazodnak ki. Akkor mit mondjunk mi, akiknek a lebutított kifőzdék szójaszószos egyenízein kívül alig van tapasztalatunk ezen a területen?

De most már van. Mert végre felfedeztük magunknak a Jegenye utcában a Spicy Fisht, amely hozzáértők szerint az egyik legautentikusabb kínai konyha széles e hazában. Olyanok mellett, mint Wang mester konyhája, a Hehe, a Milky Way vagy a Taiwan étterem. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a vendégkör nagyobbik fele kínai. Aki pedig nem kínai létére veszi a fáradságot, és kibumlizik Kőbányára, a Jegenye utcába, az született gourmet vagy gasztrokritikus.

Kínai gasztrorulett

Bármelyik is, egy jó tanácsot fogadjon meg, sose menjen egyedül. A kínaiak tudják, hogy az étkezés alapvetően közösségi élmény. Mi a Gusto Baráti Társasággal két kerek, forgatható asztalt foglalunk el. Ez a gasztrorulett a kedvencem. Az a jó benne, hogy nem lehet veszíteni rajta.

Nem mondom, hogy minden fogás főnyeremény, de alig tudnék olyat említeni, ami ne jött volna be. Az is igaz, hogy az egészben sült fűszeres disznófejet, a Maoxue Wangot (kacsavér, marha pacal és löncshús), és a pirított sertésbél karikákat nem kóstoltam. Ezt a kalandot későbbre tartogatom.

Az előételek között a sertésbordától és az omlett tekercstől nem ájultam el, de a haltorta, a savanyú-fűszeres pácolt retek, a száznapos tojás tofuval, a zeller saláta, nem beszélve az illatos-fűszeres fafülgomba salátáról, lenyűgöző a maga egyszerűségében és letisztult ízeivel.

A szecsuáni bors nem tűr középutat

Apropó fűszerek. A Spicy Fish konyhája szecsuáni és vencsoui ízekre épül. Ezt a képes étlapon is könnyen nyomon követhetjük. Nagy találmány egyébként a fotó alapú étlap, nagyon megkönnyíti a tájékozódást. Még akkor is, ha egyébként ezek az ételek nem olyan artisztikus kompozíciók, mint amiket manapság a fine dining tányérokon-palatáblákon láthatunk.

Viszont annál gazdagabb ízűek. A szecsuáni bors (ami egyébként nem is bors, hanem a rutafélék családjába tartozó fűszernövény) citrusos csípősségével nem tűri a középutat, vagy rajongunk érte vagy gyűlöljük. Jómagam a fanok táborába tartozom. Ezért is nagy kedvencem a szecsuáni specialitás, a fűszeres lében forralt marhaszeletek. Elképesztő, milyen textúrákat tudnak kihozni itt a húsokból. A vaslapon sült, lágy marhaszeletek tényleg rászolgáltak a jelzőjükre.

Feltenni a pontot az i-re

Az ananásszal sült marhahússzeletek megint más textúrát mutattak, az ízekről nem is beszélve. Imádtam a csípős-fűszeres garnélarákokat szójabab csírával. Meg a kínai savanyú káposztával és chilivel forralt halszeleteket.

A legegyszerűbb fogás, az eredeti sült rizstészta is itt volt a legfinomabb, de az asztalon láng fölött, mini wokban pirított karfiolnak is sosem tapasztalt íze lett. Egy csomó étel i-jére ott teszik fel a pontot a szemünk láttára, ezért is van minden asztalon indukciós főzőlap.

Amúgy a tengernyi fogáshoz mi főképp bort ittunk. A borlapot a szekszárdi Mészáros Pál (2016-ban ő volt az Év Bortermelője) borai uralják. Ittunk fehér kadarkát, rozét, Bacchus névre keresztelt cuvée-t és cabernet sauvignont. Meglepően jól együttműködtek a borok a fűszeres fogásokkal.