A Kanadából hazaszármazott Gilvesy Róbert a kilencvenes évek elején szeretett bele a Szent György-hegyen fekvő romos Esterházy-présházba. 

Építésznek tanult, a saját tervei alapján keltette új életre a több mint 200 éves pincészetet, ahonnan nem mellesleg az egyik legszebb panoráma nyílik a Balatonra. 

A Szent György-hegy meghatározó borászata 2014 óta minden dűlőjében biogazdálkodást folytat.

Most futottam bele a birtok egyik legfrissebb tételébe, a 2021-es Sauvignon blanc-ba. 

Ha vakon kóstolnám, azt hinném, valami kifinomult új-zélandi tétellel van dolgom. Persze ha jobban fókuszálok, észreveszem az ásványosság olyan extrém koncentrációját, amilyennel új-zélandi borokban nem találkoztam.

(Ott is akad mineralitás bőven, de egészen más karakterű.)

Szóval inkább azt mondom, a stílusa újvilági, de a Szent György-hegy különleges terroirja mégis valami olyan plusszal ruházza föl a fajtát, amitől az egész szofisztikáltabb, izgalmasabb képet nyújt. 

Lehet, hogy egyszerűen csak hazabeszélek. 

Ha egyetlen szóban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, elegáns. Megvan benne az összes közhelynek számító fajtajelleg-ecsetvonás (egres, csalán, fű, grapefruit, őszibarack, fehér húsú paprika, bodza), mindez illatban és ízben is pazar egyensúlyt alkot a savakkal, alkoholtartalommal.

A Váradi-dűlő termése préselés után hűtött tartályban erjedt, majd fél év finomseprős érlelés után került palackba. A dizájn pöpecül simul a tartalomhoz. 

A Bortársaságnál vettük 3150 forintért. Fele annyiba kerül, mint például a legendás új-zélandi Matua, amely viszont szerintem nem kétszer jobb ennél a bornál.

Fotók: gusto.hu