Ha van borfajta, amit sosem fogok megérteni, az a pinot noir. Mármint a magyar pinó.

Szökőévente egyszer akad a horgomra hazai nagy élmény. Idén tényleg szökik az év, talán ezért dobta a gép ezt a pazar tételt. 

Az Etyeki Kúria 2020-as Pinot Noirját pörgetem a poharamban, és hát odáig vagyok, meg vissza. 

Az Etyeki Kúria 2001-ben elsőként telepített pinot noirt a borvidéken. Az elmúlt húsz évben bebizonyította, hogy nem tévedett, a fajta otthon van a mészköves, viszonylag hűvösnek mondható borvidéken. 

Ha volt valaha magyar pinó, ami nyolc napon túl gyógyuló élményt okozott, az a St. Andrea pinók mellett az Etyeki Kúria számlájára írandók.

A színe a fajtánál megszokottnál egy árnyalattal mélyebb-vörösebb. 

Karakteres, intenzív, meleg tónusú illatában a lila virágok mellett felvonultatja az érett piros bogyós gyümölcsöket. 

A magas alkoholfok (14, 5%) és a meleg karakter ellenére stílusában követi a burgundi etalonokat. Kifinomult egyensúly, okos savak, elegáns struktúra.

A test sűrű szövésű, a korty lágy és hosszan cseng le az íz, amiben a cseresznyés gyümölcsösség mellett ásványosság és leheletnyi grafit is szóhoz jut.

A legfrissebb tétel a piacon a 2021-es pinó, amit szintén megkóstoltunk, egyébként még burgundisabb, hűvösebb, még gyümölcsösebb és a savai is markánsabbak, jóllehet nagyon üdítőek.

Az egyensúly itt is tanítanivaló.