Nem tetszik. Se Pán Péter, se az ábrázolás módja. Pedig világhírű dizájner alkotta.

A bor fantázianeve sem dobogtatja meg a szívemet. Ölelés, te jó ég, én kérek elnézést.

Hogy mégis a kosaramba teszem, az készítőjének (Vida Péter) és a borvidéknek (Szekszárd) köszönhető.

Na meg az árának. Kíváncsi vagyok, mit tud ez a szekszárdi merlot 2000 forint alatt (1990 Ft).

Amúgy már rég felhagytam a fajtajegyek kergetésével. (Catch Me If You Can.) Elkapnám, de minek. Annyira relatív ez az egész. Milyen fajtajegyeket kérjek számon egy szekszárdi merlot-n? Ugyan már.

Nézzük inkább a bort magát.

Színe közepes tónusú, teljesen rendben van.

Visszafogott illata piros gyümölcsök (málna, ribizli, piros áfonya) és finom pizzafűszerek keveréke.

Alkoholja meglepően magas (14%), de egyetlen pillanatra sem uralja a poharat. Friss, gyümölcsösen fanyar savai és barátságos tanninjai szép egyensúlyban tartják a kortyot.

(Itt jegyezném meg, hogy a 2016-os egy fokkal még vitálisabb volt.)

Szokásomhoz híven három napig kóstolom. Amikor egy bor a harmadik napon mutatja legszebb arcát, abból még veszek. Azt már szeretem. Azt iszom. Na, ez pont ilyen.