Ha csak a címkén múlna, ezt a bort sose venném le a polcról
Nem tetszik. Se Pán Péter, se az ábrázolás módja. Pedig világhírű dizájner alkotta.
A bor fantázianeve sem dobogtatja meg a szívemet. Ölelés, te jó ég, én kérek elnézést.
Hogy mégis a kosaramba teszem, az készítőjének (Vida Péter) és a borvidéknek (Szekszárd) köszönhető.
Na meg az árának. Kíváncsi vagyok, mit tud ez a szekszárdi merlot 2000 forint alatt (1990 Ft).
Amúgy már rég felhagytam a fajtajegyek kergetésével. (Catch Me If You Can.) Elkapnám, de minek. Annyira relatív ez az egész. Milyen fajtajegyeket kérjek számon egy szekszárdi merlot-n? Ugyan már.
Nézzük inkább a bort magát.
Színe közepes tónusú, teljesen rendben van.
Visszafogott illata piros gyümölcsök (málna, ribizli, piros áfonya) és finom pizzafűszerek keveréke.
Alkoholja meglepően magas (14%), de egyetlen pillanatra sem uralja a poharat. Friss, gyümölcsösen fanyar savai és barátságos tanninjai szép egyensúlyban tartják a kortyot.
(Itt jegyezném meg, hogy a 2016-os egy fokkal még vitálisabb volt.)
Szokásomhoz híven három napig kóstolom. Amikor egy bor a harmadik napon mutatja legszebb arcát, abból még veszek. Azt már szeretem. Azt iszom. Na, ez pont ilyen.