Nem akarok ünneprontó lenni, de e mellett a furmint mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Furmint Februárban pláne nem. A Patricius  Borházba sem akarok beleállni, nem vagyok én Puzsér Róbert. 

Csak halkan szeretnék hangot adni csalódásomnak. 

Az Aldi polcán figyelt 1000 (egészen pontosan 1099) forintért ez a 2021-es száraz tokaji furmint made by Patricius Borház. 

A 3357 a történelmi Várhegy-dűlő helyrajzi száma, ha jól értem, amire a Patricius Borház roppant mód büszke, számukra a világ közepét jelenti. A hátcímkén szó esik még az elmúlt húsz évről, az összhangban a természettel csontig rágott szlogenről, borászati hagyományokról. Ez eddig rendben is van. 

Következik az utolsó mondat: Szerintünk ilyen egy igazi Tokaji Furmint. 

Ezen felbátorodva megvettem, hazavittem, kitöltöttem. 1000 forintért egy igazi tokaji furmintot. 

Aztán csak pislogtam. Ez biztos valami vicc. Tokaji stand up, vagy mi. Lötyimötyi. 

Bor már régen tréfált meg ennyire. Színe, akár a vízé. Oké. Illatában valami kis alma-körte zsizseg, oké. Ízében citrusok és némi maradékcukor iszapbirkózik. Oké. A tokaji furmint tényleg nagyon sokoldalú. Na, de ennyire?

Tényleg azt írja ennek a bornak a hátcímkéjére Tokaj-hegyalja egyik legmenőbb, a minőséget 20 éve hirdető pincészete, hogy: ilyen egy igazi Tokaji Furmint?

Nekem igazán szimpatikus, ha a bor világát megszabadítjuk az elitizmustól, de ez azért, ahogy a költő mondja, a ló másik oldala.

Ha a furmint valóban annyira fontos, ha a tokaji termelők azt szeretnék elérni, hogy a világban a magyar bor szinonimájaként emlegessék, akkor ez a bor finoman szólva öngól. 

A tokaji furmint olcsó bikavére, hogy valami egészen perverz képzavarral éljek. 

Hogy Jiří Menzelt idézzem: Hát, nem tudom…