Kedvenc boraim fejlődési görbéjét évjáratról évjáratra nyomon követem. Ilyen a Bakonyi Siklós (Villányi Cabernet Franc), amelynek most 2018-as példánya került a poharamba. Véletlenül bukkantam rá egy kiárusításon 3100 forintért. 

Előző (2017-es) évjárata kapcsán írtam, ha valaki pisztolyt szegezne a homlokomhoz azzal, hogy mondjak egy olyan magyar vörösbort, ami biztosan ízleni fog neki, különben meghúzza a ravaszt, magabiztosan ezt ajánlanám. Aztán persze elkezdenék imádkozni.

A 2018-ast kóstolva az imát is elhagynám. Imádkozzon ő.

A bor az érleltség és a frissesség cuvée-je. Négy éves, erre 2040 évvel ezelőtt már Horatius azt mondta, hogy oké. Úgy tűnik, a borok életében a négy év érleltség valami aranymetszés szerint való alapigazság.

Bakonyi Péter abszolút bioparaméterek szerint neveli alapvetően francia klónokból álló cabernet franc ültetvényét.

Bár Villány-Siklós az ország legdélibb, legmelegebb borvidéke, ennek a bornak továbbra is a hűvösség a jellemzője. 

Menta, ánizs, eukaliptusz, füstölt pirospaprika, fekete bors. Mindezek részei a cabernet franc fajtakarakterének, de maga a bor túlmutat a fajtán.

A 2018-asban inkább a fűszerek dominálnak, a gyümölcsök hátrébb léptek, leginkább talán az érett cseresznye jut szóhoz.

Ez egy fűszercentrikus bor. Megjegyzem, a húsvéti sonka mellett is szuperül működött. (Igen, mi előre összekóstoltuk a kettőt, mielőtt bárki is belekötne.)

Ahogy korábban is írtam, nem azért szeretem, mert cabernet franc, hanem mert zseniális bor, mellesleg cabernet franc.

A korty továbbra is testes, de könnyed, sűrű, mégis elegáns. 

Tanninja érett, savai kulturáltak, lecsengésében is a fűszeresség vezeti az ízképet. Még mindig az egyik legizgalmasabb magyar vörösbor, amit az elmúlt 20 évben kóstoltam. És ez így van évjáratról évjáratra. Gratulálok, Bakonyi Péter!

Fotók: gusto.hu