Ha jól emlékszem, 2007 környékén jelent meg a vörös Loliense párjaként a fehér. 

Kezdettől fogva így van: egy része illatos chardonnay, másik fele harapós sauvignon blanc, a nevető harmadik pedig a zamatgazdag olaszrizling.

Az elmúlt 16 év alatt valamennyi évjáratát kóstoltuk. Volt már unalmas, izgalmas, vibráló, zöld, és még ki tudja, milyen, de évjárattól függetlenül mindig hozta a formáját, nagyot csalódni nem lehetett benne. 

Hacsak nem pozitívan. A 2022-es mintha minden eddiginél komolyabbra sikeredett volna.

Üdítő, sokszínű savai mellett élénk, zöld, bodzás, virágos, citrusos, őszibarackos aromákról szól a történet. Egyszer azt írtam róla, okos halbor, és ez legfrissebb évjáratára is igaz. 

Most valamivel több benne a  chardonnay, de illata alapján domesztikált sauvignon blanc-nak tűnik. Húsosabb, harapósabb, cseresebb, krétásabb, gazdagabb illatban, ízben, struktúrában, mint amit megszoktunk tőle. Megkomolyodott, na.

Megjegyzem, a címkéje is elegánsabb.

Nekem nagyon tetszik, annyira, hogy kiálltam mellette főszerkesztőnkkel szemben is, aki szerint csak szokványos ipari képlettel van dolgunk. Szerinte tucatbor. 

Szerintem még akár érlelhető is pár évig. 

Szerinte marhaságokat beszélek, és egy év múlva ez a bor olyan lyukas lesz, mint a 40-es évek 20 fillérese.

Egy vörös Loliensében fogadtam vele, hogy nincs igaza.

Állta a fogadást.

Fotók: gusto.hu