Ha egy osztrák meghallja azt a szót, hogy szőlő, rögtön a zöldveltelinire, pontosabban a Grüner Veltlinerre asszociál.

Az osztrák szőlőtermesztés színes palettáján ez a fajta az első helyet foglalja el, az össztermelés közel 40 % -át adja.

Alsó-Ausztria legelterjedtebb szőlőfajtája, a rajnai kisöccse Wachauban, Kremstalban és Wagramban nagy király.

Idehaza söröskupakos, egy literes kiszerelésben, kocsisbor kategóriában a borvilág múlt rendszerének örök mementója.  Még ma sincs túl nagy becsülete, de azért próbálkoznak vele (Villa Tolnay, Béla és Bandi, Lisicza, Gedeon, Bősze).

Régóta szemeztem már a letisztult címkevilágú Világi borokkal, és a minap egyik barátomtól megkaptam a pincészet 2023-as Zöldveltelinijét.

Világi Oszkár pincéje és 10 hektár szőlője Helemba falu határában fekszik, a Duna, az Ipoly és a Garam háromszögében.

Bár a vidéknek van boros múltja, az utóbbi három évtizedben se szőlőt, se bort nem látott a Burdának nevezett vulkanikus hegy. 

Világi Oszkár amolyan úttörő tehát, aki 9, 5 hektáron német precizitással és organikus szemlélettel készíti amúgy máris népszerű borait.

A Zöldveltelini az osztrák példákhoz hasonlóan reduktívan készült.

Áramvonalas savvilágát példaértékűen támogatja a karakteres ásványosság, ami illatban és ízben is megrajzolja a korty kontúrjait.

Az ásványosság ízben is mindent visz, a hátán hordja a gyümölcsös (őszibarackos, almás, szőlős) aromákat.

A textúra telt és sűrű, és meglepő mélységei vannak.