Érett gyümölcs és szelíd ember

2023. 12. 26., 17:30
Borászok
2274

Az utóbbi évek nemzetközi sikereiről, a bikavérben rejlő lehetőségekről, James Suckling 98 pontos értékeléséről, a hazai bormegmondókról, sőt a birtokon zajló generációváltásról is beszélgettünk Lőrincz Györggyel, a St. Andrea szőlőbirtok borászával, vezetőjével, lelkével.

Próféta vagy a saját szűkebb hazádban, az egri borvidéken? Azért kérdezem, mert az utóbbi idők nemzetközi sikerei téged igazolnak. 

Azt gondolom, a bortermelésben, az egri borok tanulmányozásával eltöltött évtizedek tapasztalata, megélése valamiféle iránymutatást adott az életemnek, amiről szívesen beszélek másoknak. Lehet, hogy mások számára is elgondolkodtató, tanulságos az a tapasztalat, amit az egri borok tanulmányázásával szereztem.

Mi számodra az egri bor?

Az Egri bikavér és az Egri csillag, melyekben a hely szellemét szeretnénk megmutatni, ennek rendeltünk alá mindent a St. Andrea szőlőbirtokon

A nemzetközi sikerek mit jelentenek neked?

Valamiféle visszaigazolást, azt, hogy a gondviselő isten kegyelméből olyan nemzetközi véleményeket kapunk, amik megerősítik, hogy ezek a borok versenyképesek a világ szupermárkáival. Fontosnak tartom az ilyen szintű visszajelzéseket, mert megerősít abban a hitemben, hogy jó úton járunk. 

Több szinten is megrajzoltad a bikavér karakterét. Követnek téged ebben a kollégáid, vagy magányos harcos vagy?

Két évtizeddel ezelőtt elkezdtünk kis birtokot építeni azzal a szándékkal, hogy tiszta erőből igyekszünk finom bikavéreket készíteni. Alig telt el húsz év, jönnek a pozitív nemzetközi visszajelzések, melyek azt mondják, hogy a boraink helyt állnak a világpiacon.

Örömmel látom, hogy sok egri birtoknál hangsúlyossá vált a bikavér, egyre többen merik felvállalni, hogy ez lehet a borvidék útja. Talán ez a radikalizmus még nincs meg mindenkiben, de hogy egyre többen és egyre komolyabban gondolkodnak kollégák a Bikavérben és a Csillagban is, az nagy öröm számomra. És tényleg egyre több izgalmas bikavér születik a borvidéken. Ez nyilván nagyon hosszú folyamat, de egymást tudjuk erősíteni. Az idei Bikavér ünnepen mesterkurzusok keretén belül már sok, egyedi felfogású, termőhelyspecifikus bikavért tudtunk bemutatni, és a visszajelzések is azt igazolták, hogy Eger fejlődik, van elmozdulás. 

Mit értesz radikalizmus alatt?

Hogy minden energiánkat „csak” a bikavérbe fektetjük. Persze érthető, mert nehéz örökségű borról beszélünk. Nem könnyű megélhetést alapozni rá, nyilván vannak más trendi bortípusok, amikre szüksége van a termelőknek, amik biztosítják a gazdálkodáshoz szükséges anyagi forrásokat. Mindenki eldönti, mekkora bátorsággal lép erre az útra. 

Mik a bikavérkészítés tanítható paraméterei?

Ez alatt a jó pár év alatt rá lehetett jönni, és ebben még a felmelegedés is segített, hogy az érett gyümölcs menyivel nagyobb értékeket tud az egri vörösboroknak adni, ez könnyen megérthető és tanulható. Azok a borok, amiket értékel a világ, igazolja és el is gondolkodtathatja az egri bortermelőket, hogy igen, ez jó irány. A hozamkorlátozás már másik kérdés. Odáig kell eljutnunk, hogy a gyümölcsök finomak, érettek legyenek, utána ezt lehet fokozni, de egyelőre itt tartunk. 

A klímaváltozás fényében is helytálló paradigma a markáns hozamkorlátozás?

Azt gondolom, hogy igen, a koncentráció mélysége, egyedisége a kellő érettség megteremtésében is sokat segít. Örök dilemma persze, hogy tudjuk az érés folyamatát normalizálni, lassítani, hogy hosszú tenyészidő legyen, hogyan őrizzük meg a savakat, hogy ne égjenek el. Ezt a fiam, ifjabb Lőrincz György jobban látja. Azt fontosnak tartom elmondani, hogy van egy olyan fajtánk, ami a mienk és a szeszélyes évjáratokat jól tűrte, különösen a nagy forróságokat, de a csapadékos időkben is jobban ellenállt a botrytisznek, ez pedig a kékfrankos. Jó savtartó és bátrabban lehet vele dolgozni, nem véletlen, hogy elterjedt a borvidéken, bár sokan kritizálták. Hát pont a klímaváltozás miatt nagyon fontos. Eredeti bort helyi fajtákra építve lehet készíteni, ezért nagyon fontos, hogy a bikavér gerince a kékfrankos legyen. 

De hát a bikavér tele van világfajtákkal, nem?

De az eredetiséget, a hely szellemét a kékfrankos adja hozzá.

Mi a bikavérség lényege, miben különbözik egy vörös cuvée-től?

Rendkívül izgalmas borról beszélünk. Lendületes, délceg savú, mint egy piemonti, komplex, mint egy Rhone-völgyi. Sok összetevője van, például a vulkáni talaj, ami a struktúra és az ízvilág tekintetében hallatlan komplexitást eredményez, ugyanakkor, ha kellően nemesre érlelt, rendkívül elegáns is. Eger annyira erős talajban és klímában, hogy rendkívül érlelhető, erős karakterű borokat ad. Megkerülhetetlen, hogy a nagy egri bikavérek érleltek legyenek, bármennyire is izgalmas azzal foglalkozni, hogy a trendi hozzáállás a gyümölcsös könnyedség. De nagy bor kategóriában időt igénylő borokról beszélünk, mert ez a borvidék adottsága. Az egri bikavér fajtaösszetételével könnyen belátható, hogy idő kell, hogy kinemesedjen. 

A Művelt Alkoholista blog szerzője, miközben elismerte boraitok nemzetközi színvonalát, kritikát is megfogalmazott. Így szól: „...az alkohol túlságosan is ápol és eltakar, alapvető feladat megtalálni a módját, hogy alacsonyabb potenciális alkoholfoknál szüretelve is kielégítő legyen a végeredmény”. Erről mi a véleményed? 

Nem kielégítő végeredményt, hanem kiválót akarok elérni. A kiválóhoz pedig érett gyümölcs kell. Nagyjából három és fél évtizede foglalkozom egri borral, azon belül is a kékfrankossal.  Az a tapasztalatom, hogy a nagyon érett gyümölcs megkerülhetetlen a nagy kékfrankoshoz. Hiszek abban, hogy jelen pillanatban ez az érettség és az ebből adódó alkoholfok kell a finom borokhoz, amit a nemzetközi sikereink sorra igazolnak. Ha megnézzük a világ legnagyobbra értékelt borait, elvétve találunk jelenleg 14.5% alkoholfok alatti borokat. 

Legutóbbi nemzetközi sikeretek, hogy James Suckling nemzetközileg elismert borszakíró „világklasszis” jelzővel illette a 2018-as St. Andrea Agapét, adott rá 98 pontot, ezzel pedig feltette a világ bortérképére Egerszalókot. Szakmai körökben ugyanakkor azt hallottam, hogy a brit borszakíró arról híres, hogy meglehetősen magasan pontoz.

Én ehhez nem értek, de azt olvasom, hogy ő és a stábja évente 30 ezer bort kóstol, ebből van vagy 100 darab 100 pontos bor. Ez azért elég kis arány, szóval ennek alapján nem merném kijelenti, hogy könnyen elsül a klaviatúrája. Legutóbb közel 280 magyar bort kóstolt meg, ezek nagyjából 88 és 94 közötti pontokat kaptak. Nem tartom kirívónak. Az, hogy van bátorsága véleményt mondani, számomra nyilvánvaló, és megvan hozzá a kellő tapasztalata is. 

Van fontos magyar véleményalkotó számodra? Vagy inkább a nemzetközi vélemények számítanak?

A magyar borszakírás is fejlődött, a borokkal együtt nőttek fel a szakírók, rendkívül pozitívak a törekvéseik, a maguk küzdelmes műfajában nagyra értékelhető a tevékenységük. Talán óvatosan mondanak véleményt, ha a szaklapokat nézem, akkor 88 és 91 pont között mozognak a pontozásaik, lehet, hogy nagyobb bátorság kellene. Folyamatosan tanulunk egymástól és inspiráljuk egymást. 

Hogyan oszlik meg a munka közted és ifjabb Lőrincz György között?

Jelen pillanatban az első számú szőlészeti iránymutatást Gyurika adja. Tanácsadónk is van, akitől mindketten sokat tanulunk. Dr. Lukácsy György professzorról van szó. Számtalan komoly birtokon támaszkodnak a tanácsaira, mi is. Sokat beszélgetünk hármasban.

Miről szólnak ezek a beszélgetések?

A fajta és a termőhely kapcsolatáról, szerkezetátalakításokról, művelési megoldásokról, arról, hogyan szabályozzuk a lombfelületet, hogyan lehet megfelelő érett gyümölcsöt termelni, vagy például a bioszemléletről. 

A borokat konkrétan ketten állítjátok össze?

A házasításokat közösen készítjük Gyurikával, egyébként ő a világpiacon képviseli a birtokot, én pedig naprakészen a pincében, az adminisztrációban, és egyebekben. De mielőtt egy bor palackba kerül, a végső szót valóban ketten mondjuk ki. 

Mindig egyetértetek?

Nincs kötünk szemléletbeli probléma, mindig megtaláljuk a közös nevezőt. Nagyra értékelem a fiam tapasztalatát. Szőlészetet tanult, külföldön dolgozott. Most éppen akadémiára jár, hogy megértse a nemzetközi szakmai borkóstoló nyelvet. 

Mostanában sokat beszélnek a borászatokon belüli generációváltásról. Nálatok ez hogy van?

Ha elérkezik az idő, remélem, tök gördülékeny generációváltás lesz: én kikopok, ő meg csinálja tovább. Addig meg próbálom a saját értékrendemet átadni neki.

És az miben áll?

Érett gyümölcs és szelíd ember. 

Fotók: gusto.hu

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

A St. Andrea már Japánt is meghódította

A St. Andrea feltette Egerszalókot a világ bortérképére

Történelmet írt a St. Andrea pincészet